Grősz József

 

Grősz József kalocsai érsek eskütétele az alkotmányra Dobi István előtt, 1959. április 24.
Gerő András-Pető Iván: Befejezetlen szocializmus. Képek a Kádár-korszakból.
Tegnap és Ma Kulturális Alapítvány, Budapest, 1997, 46. kép.
Fotó: Bartal Ferenc

Farádra, majd egy év múlva Oroszvárra helyezték, ahol káplánként dolgozott. 1913-ban berendelték a győri püspöki irodára, levéltáros, később jegyző lett. 1914-ben kinevezték püspöki szertartóvá, majd 1921-ben Fetser Antal püspök titkára lett, 1924-től pedig püspöki irodaigazgató.

1928. decemberben kinevezték címzetes orthoziai püspökké, egyben győri segédpüspökké. 1931-től kanonok. A győri püspök halála után, 1933-tól káptalani helynök, majd az utód Breyer István mellett is általános helynök. 1936. január 10-től a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzója; 1939. július 10-én megbízták a megyéspüspöki feladatok ellátásával. Tisztéből fakadóan a felsőház tagja. 1943. május 7-én kinevezték kalocsai érsekké, 1944. március 25-ig kormányzóként ő irányította a szombathelyi püspökséget is. 1943-1945, illetve 1945-1946 között az MTA igazgató tagja.

Serédi Jusztinián esztergomi érsek 1945. március 25-i halála után, az utód, Mindszenty József kinevezéséig, majd a hercegprímás letartóztatása után, 1949. februártól - szentszéki felhatalmazással - a magyar katolikus egyház első számú vezetője; Mindszenty letartóztatása után a kormány lemondásra szólította fel. A politika durva nyomásának engedve 1950. augusztus 30-án a püspöki kar nevében aláírta az állammal kötött, a katolikus egyház állami ellenőrzését biztosító, ugyanakkor működését korlátok között engedélyező (kánonjogilag egyébként érvénytelen) megállapodást.

Mivel a katolikus vezetők továbbra is igyekeztek megőrizni függetlenségüket (nem támogatták az állam által szervezett papi békemozgalmat, nem tették le az esküt az alkotmányra), és felemelték szavukat az erőszakos állami egyházpolitika túlkapásai miatt, Grőszt 1951. május 18-án letartóztatták. Június 28-án a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés koholt vádjával 15 évi szabadságvesztésre ítélték, amit a fellebbviteli tárgyalás július 31-én jóváhagyott; a perhez 24 mellékper kapcsolódott (ezekben 15 halálos ítéletet hoztak). Az eljárássorozattal a klérus, a papság és a hívők megfélemlítését, valamint az állam érdekeit kiszolgáló egyházi személyek pozícióba juttatását igyekeztek elérni; a tárgyalás alatt ideiglenes házi őrizet alá helyezték Badalik Bertalan, Hamvas Endre, Péteri József és Shvoy Lajos püspököket, akiket arra kényszerítettek, hogy ún. békepapokat - az állam által szervezett papi békemozgalom tagjait - nevezzenek ki helynökké. A püspöki kar júliusban le is tette az esküt az alkotmányra.

1955. október 14-én engedélyezték börtönbüntetése megszakítását, de házi őrizetben tartották. A püspöki kar kérésére május 12-én kegyelmet kapott, és május 19-én visszatért az érseki székbe. Ettől kezdve - újra a püspöki kar élén - az egyház működési feltételeinek biztosítása érdekében együttműködésre törekedett az állammal; 1957-ben a püspöki konferencia vezetésével csatlakozott az addig ellenzett állami békemozgalomhoz, Opus Pacis néven saját békebizottságot hozva létre. 1957-től a HNF Országos Tanácsa elnöksége tagja. Hetvenedik születésnapján a Magyar Népköztársaság Zászlórendje II. fokozata állami kitüntetésben részesítették. Kalocsán érte a halál. Ítéletét 1990. május 18-án semmissé nyilvánították.