A terhesség megszakításának problémáiról

 

Esti Budapest:

Az emberek túlnyomó többsége családalapításra, gyermekre vágyik. Ám, hogy mikor szülessék a gyermek és mennyi legyen, ezt minden család életében igen sok tényező befolyásolja. Ezzel kapcsolatban a mindennapi élet sűrűn felveti az abortusz, a terhesség megszakításának kérdését. Felkerestük dr. Zoltán Imre egyetemi tanárt, a II. sz. női klinika igazgatóját, hogy mondja el véleményét a hazai abortusz-problémákról.

- E problémáknak egészségügyi és társadalmi vonatkozásai vannak - kezdte szavait dr. Zoltán professzor. - Egészségügyi kihatása az, hogy ha a terhesség megszakítása illegális körülmények között, nem felszerelt gyógyintézetben történik - és ez gyakori -, akkor komoly veszedelmekkel járhat. Ezt még fokozza, hogy tiltott beavatkozásokat nem mindig szakemberek végzik, hanem sokszor különböző kuruzslók, javasasszonyok vagy maguk az érdekelt nők.

Nem csak betegség esetén ...

- Mikor indokolt a terhesség megszakítása?
- A mi viszonyaink között e kérdéshez képmutatás nélkül, őszintébben, tárgyilagosabban kell hozzányúlni, mint a tőkés társadalomban. Küzdenünk kell az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt veszélyes bűnös vetélések ellen, de ugyanakkor el kell ismerni, hogy nemcsak betegség esetén indokolt a terhesség megszakítása. Éppen ezért a tiltott vetélések elleni küzdelemnek csak egyik része lehet az adminisztratív intézkedések foganatosítása, a büntetések szigorítása.

Ennél még fontosabb része a felvilágosítás, a lakosság kulturális és egészségügyi színvonalának emelése. A kérdést azonban gyökeresen csak azok a forradalmi változások oldják meg, amelyek a szocialista típusú országokban a terhesség megszakításának gazdasági alapját szüntetik meg. Hazánkban felszámoltuk a munkanélküliséget, az anya- és csecsemővédelem olyan fokot ért el, amilyenről a felszabadulás előtt még álmodni sem mertünk. Ma már az asszonyok többsége számára a gyermek valóban öröm és nem teher.

- Elsősorban az anya- és csecsemővédelem széleskörű kiterjesztése, a munkalehetőségek - és kevésbé a sokszor helytelenül is alkalmazott adminisztratív rendszabályok eredményezték, hogy népünk ma egészségesen fejlődik és felszámoltuk a Horthy-korszak súlyos örökségét, a tiltott műtétek hallatlan elszaporodását. Ilyen körülmények között a bűnös vetélések elleni küzdelemben komoly lépést jelentett a terhesség megszakítását engedélyező bizottságok felállítása. Ezzel országunkban először vált lehetővé, hogy betegségeken kívül a leendő anya vagy család egyéb körülményeit is figyelembe vegyük az abortusz legális engedélyezésénél.
- Bevezetőben azt mondtam - folytatja Zoltán professzor -, hogy képmutatás nélkül, őszintén kell a kérdéshez nyúlni. Márpedig képmutatás volna azt állítani, hogy ma már nincsenek nehézségeink. Súlyos kérdésünk például a lakásprobléma, amelynek megoldására a párt és a kormány ugyan rendkívüli erőfeszítéseket tesz, de még hosszú idő kell teljes megoldásához. A kisfizetésű dolgozók komoly gondokkal küzdenek. Még mindig nem elegendő a bölcsődék és a napközik száma sem.

Ezenkívül pedig számos különféle egyéni probléma is van, amely mind indokolttá teheti a terhesség megszakítását, mert ellenkező esetben e körülmények a születendő gyermeket sújtanák. És ha már így van, kívánatos, hogy az asszonyok ne kényszerüljenek saját egészségük s a társadalom szempontjából is káros tiltott műtét vállalására, hanem biztosítsák számukra törvényes keretek között a terhesség megszakításának lehetőségét. Éppen az ilyen esetek elbírálására hivatottak a néhány éve működő terhességmegszakítást engedélyező bizottságok is.

Közvetlenül a háború utáni években, 1948-ban volt a legmagasabb - 192 000 - az élveszületések száma. A természetes szaporodás évi üteme azonban nem 1945 és 1949, hanem 1950 és 1955 között volt a legmagasabb. A folyamatosan csökkenő halandóság mellett a termékenység részben természetes okok, részben pedig a drasztikus abortusztilalom miatt növekedett jelentősen. A terhesség megszakítását csak abban az esetben engedélyezték, ha a magzati károsodás veszélye állt fenn, vagy a várandós nő élete került veszélybe. 1952 és 1955 között 4077 főt ítéltek el jogerősen az abortusztilalom megszegése miatt. A gyermektelen házaspárokat úgynevezett gyermektelenségi adó fizetésére kötelezték. A tiltó intézkedések és a gyermekvállalást támogató intézkedések következtében az élveszületések száma 1954-ben 223 000-re emelkedett (2005-ben ez a szám 97 500 volt). Ezt az időszakot szokták az akkor hivatalban lévő egészségügyi miniszter - Ratkó Anna - után Ratkó-korszaknak nevezni. A terhességmegszakítás tilalmát 1956 júniusában oldották fel, s a forradalom után sor került a gyermektelenségi adó eltörlésére is. Az ötvenes években a nők közel kétharmada még otthon - nem pedig kórházban - hozta világra gyermekét.

Az abortusz-bizottságok munkájáról

- Professzor elvtárs, nemrégen még számos panasz hangzott el e bizottságok merev, lélektelen munkájára.
- Tudok e panaszokról - válaszol a professzor -, s ezek jogosak voltak. És még ma is előfordulnak helytelen döntések. Persze rendkívül nehéz kívülálló személyeknek helyesen mérlegelni az egyéni, családi körülményeket és ezt nemegyszer gátolják a bizottságok tagjainak helytelen nézetei is. Sokan úgy hiszik, hogy akkor humánusak, ha a nem kívánt terhesség megtartására kényszerítik az anyát, lebecsülve a nehézségeket, amelyeket adott esetben a gyermek megszületése okozna.

És szinte nevetséges, de olyan esetek is adódnak, amikor a bizottság egyes tagjainak úgynevezett vallásos meggyőződése is akadályozza a tényleges emberi elbírálást. Az ilyen bizottságok káros hatását statisztikával is le lehet mérni. Kimutatható, hogy azokon a területeken, ahol úgynevezett szigorú bizottság működik - fokozódik a titokban végzett megszakítások következményként fellépő betegségek, bajok száma. Jómagam éppen ezért kezdettől fogva azon az állásponton voltam, hogy rendkívüli megértéssel kell a kérelmezők ügyét tárgyalni. És mivel ez ma sem mindig érvényesül, a bizottságok működéséről annyit lehet mondani, hogy - bár létrehozásuk komoly fejlődést jelentett -, mégis az egységes szempontok hiánya miatt nem váltották be teljesen a hozzájuk fűzött reményeket.

- Akkor felvetődik a kérdés : nem volna-e célszerű megszüntetni a bizottságokat?
- Igen, előbb-utóbb fontolóra kell venni, hogy indokolt-e még fenntartásuk. Nekem határozott álláspontom, hogy minél előbb követjük a szovjet példát, vagyis az abortusz-tilalom teljes megszüntetését és az abortusz gyógyintézetekben való általános engedélyezését - annál jobban, egyszerűbben kerül a megoldás útjára a probléma.

Meggyőződésem, hogy a legtöbb nő nem ok nélkül kéri terhessége megszakítását. Persze nem állítom, hogy ma már nem akad olyan asszony, aki esetleg meggondolatlanul kívánná az abortuszt. Bizonyos azonban, hogy ezek száma rendkívül kevés. Az ilyen asszonyokat meggyőzéssel és felvilágosítással kell nevelni. Az elenyésző kisebbség miatt azonban semmiképpen sem szabad fenntartani a tiltó rendelkezéseket. Az elmondottak értelmében hamisnak érzem azokat az aggodalmakat, amelyek szerint hasonló intézkedések növelnék a terhesség-megszakítások számát, s károsan befolyásolják népesedésünket. Ez nem helytálló. Ellenben igen jelentős az, amit Kovrigina elvtársnő, szovjet egészségügyi miniszter a XX. kongresszuson mondott : az abortusz-tilalom feloldása elejét veszi annak a kárnak, amelyet a nők szervezetében a kórházon kívüli abortuszok okoznak.

Az anyák joga

A szovjet példa követése lehetővé teszi, hogy a családokra, az asszonyokra bízzuk az anyaság kérdésének eldöntését azt, hogy mennyi gyermeket akarnak. Minden családnak, minden asszonynak személyes joga eldönteni, hogy mikor akar utódot. Ezt a bizalmat a nők emberi méltóságának tiszteletben tartása is megkívánja!

- Mit lehet tenni annak érdekében, hogy az abortusz legálissá válásával az intézeti terhesség-megszakítás ne ismétlődjék sűrűn egy-egy asszonynál?
- Mi, nőorvosok mindig hangsúlyoztuk, hogy miután a mi társadalmunk már alapjában lehetőséget nyújt e kérdés megoldására - ezért az abortuszok szabaddá tétele a problémának csak kisebb része. A fő dolog a szocialista erkölcsre nevelés, s általában a házaséletre vonatkozó sokoldalú felvilágosítás. Emellett különösen fontos az egészségre ártalmatlan, de hatásos fogamzásgátló szerek biztosítása.

Az Egészségügyi Minisztérium már gondoskodott e szerek hazai gyártásáról és a felmerült igények mielőbbi kielégítéséről. Hiszen a cél tulajdonképpen az, hogy a nem kívánt terhesség ne jusson el a megszakítás kényszeréhez, mert még az intézeti beavatkozás sem mentes bizonyos veszélyes lehetőségektől, különösen, ha ez gyakori. Ezért lehetőséget kell nyújtani arra, hogy a nem kívánt terhesség ne is jöjjön létre.

Végül hadd szóljak még arról: mivel végső célunk a terheség-megszakítások számának csökkentése és az, hogy asszonyaink minél kevesebb nehézség vállalása árán szülhessék meg és nevelhessék fel gyermekeiket - ezért továbbra is egyik legfontosabb szociális és egészségügyi feladatunk, hogy folyton javítsuk, fejlesszük az anya- és csecsemővédelmet.

Szenes Imre