Színház- és Filmművészet:
Színházba indulnak a fiatalok a 44. Építőipari Vállalat Szobránc utcai szállásáról |
Lévai Oszkár utca 3.
Földszintes házacska, udvarán sok szoba, minden szobában egy-egy házaspár. Húsz házaspár, negyven ember, tucatnyi kisgyerek.
A gondnokéknál, Fehér Lászlóéknál is két kicsiny, jókedvű gyerek. Nehezen lehet miattuk színházba eljutni, de Fehérné mégis látta a napokban a "Szeptember" című darabot. Nagyon szomorúnak tartotta, máskor nem néz meg ilyet. Ha az ember színházba megy, vidám játékot lásson.
Tolnay Klári és Gábor Miklós Victor Hugo "A királyasszony lovagja" című drámájában, a Madách Színházban |
- Kalászék, Tállyaiék minden héten mennek színházba, minden darabot megnéznek, "ami jó", csak kapjanak jegyet hozzá. Látták a "Bánk bán"-t s a "Csárdáskirálynő"-t is!
Vodicska szaktárs hozzáteszi :
- A rokonságom vidéken van, Somogyban, de felhoznám a magam költségén őket, ha egyszer jegyet kaphatnék a "Csárdáskirálynő"-höz. Szombaton s vasárnap szeretünk színházba járni, mert hétköznap örül az ember, ha lefekhet. Hétvégén meg nincs jegy. A múltkor is a nővéremtől kértem már kölcsön a színházbérletét. Mert úgy van az ember, hogy míg fiatal házas, egymásban leli örömét, később a gyerekben, utóbb aztán jöhet a színház. Én most már a színháznál tartok...
Vékony László sztahanovista kőműves vacsoránál ül a feleségével. Katona volt, nemrég szerelt le s amíg szolgált, felesége egyszer sem volt színházban. Most kezdenek majd járni ismét.
- Eleget keresek ahhoz, hogy két-három hetenként színházba mehessünk - mondja. - Olyan darabot szeretek látni, ami a mai életről szól, megmondja mi a helyzet s alaposan leköti a figyelmet. A jegyet a vállalatnál szerzem, 15-18 forintot szánok egy jegyre. Operában még nem voltam, a "Csárdáskirálynő"-t sem láttam még... Akárhogy is, de majd csak megnézem!
Telik-e színházra, vagy sem? - A Karkus-lányok a bérelszámolási ívet tanulmányozzák |
A hatvanezer szálláshelyi dolgozó közül öt-hatezer jár színházba. Ennek is csupán a fele rendszeres színházlátogató. Operába alig száz, ha jut belőlük. Hangversenyre jóformán senki. Legtöbbjét a mozi szívja fel, ezt nyújtja neki a nagyváros kulturális szórakozásként. A nők könnyebben hasonulnak városiakká - az olcsóbb, vidámabb szórakozás mellett -, lassan-lassan megtanulják az utat a komolyabb művelődéshez s némelyikük, ide-oda kalandozás után, a "Csárdakirálynő" mellől, eltalál az Operába is.
Egyelőre úgy tűnik, hogy hatvanezres létszámú munkásgárda él Pesten úgy, mintha a saját falujában élne; a fővárosban művelődési szempontból szinte testetlen tömeg még, amelyet kulturális szerveinknek egyedenkint előbb-utóbb be kell kapcsolniok a színházi nézőközönség seregébe.
Szombaty Viktor