Készül a budapesti Lenin-szobor

 

Világ Ifjúsága:

Beck András már tovább fejlesztette a zsűri előtt szerepelt szobortervét

Lenin-szobor kiemelkedően nagy feladattal.

A Lenin-szobor tervezése három esztendővel ezelőtt kezdődött. A pályázatot először 1953 januárjában írták ki és ezen nyolc szobrászművész vett részt. Közülük az év közepén pályamunkájuk alapján négyen kaptak újabb megbízást, majd miután ez sem hozott tökéletes megoldást, a zsűri újabb pályázatot írt ki hat művész részvételével. Ez a pályázat a múlt év végén járt le.

De a pályázatra meghívott szobrászokon kívül foglalkozott a nagy feladattal több más művészünk is. Az elmúlt hónapban tartott ülést a Lenin-szoborpályázat zsűrije, amelyben résztvettek politikai és művészeti életünk vezetői.

Komotsay István a kétméteres méretben készelő modellen dolgozik

Megnézték a pályázatra beérkezett műveket és ezeken kívül minden Lenint ábrázoló szobortervet, vázlatot, amely a magyar szobrászok műtermeiben az elmúlt években készült.

A zsűri döntése a következő volt: a pályázatra meghívott és a pályázaton kívül Lenin alakjával foglalkozó szobrászok művei alapján három művészt bíztak meg most már kétméteres nagyságú Lenin-szoborterv elkészítésével. A három művész Beck András, Kamotsay István és Kerényi Jenő.

Kerényi Jenő műtermében a pályázaton résztvett kis modell

A szobor végleges méretét akkor állapítják meg, amikor a helyét kijelölték. A kétméteres modelleket július elejéig készítik el a szobrászok, akkor a zsűri ismét összeül és eldönti, hogy a három közül melyik kerüljön Budapestre s amennyiben mindhárom megfelelő lesz, a másik kettőt előreláthatóan vidéki városokban fogják felállítani. A vidéki városok közül elsőnek Miskolc-Diósgyőr jelentkezett: a Lenin Kohászati Művek előtt szeretnék a nagy névadó szobrát elhelyezni.

Több forduló és helyszínjavaslat után a megbízást egy még 1953-ban kiírt pályázat alapján Pátzay Pál kapta. Pátzay volt az alkotója a legismertebbé vált hazai Lenin-mellszobornak, amely sokszorosított formában ott volt csaknem minden pártbizottságon. A szobrász az 1950-ben készült büszthöz hasonlóan a derűs nyugalmat sugárzó egészalakos ábrázolásnál is "Lenin belső tulajdonságait, a bölcsességet, optimizmust, előrelátást, a törhetetlen hitet és akaratot, a forradalmi elszántságot egyaránt kifejező" arcot tette uralkodóvá. A marxizmus továbbfejlesztőjének, a győztes proletárforradalom és a Szovjetunió első vezetőjének ércalakja a Városliget szélén, az úgynevezett felvonulási téren, annak az útvonalnak a mentén állt, ahol "a piros betűs ünnepeken százezrek tettek hitet a lenini eszmék mellett". A szobor felállítását a Hősök tere szimbolikus meghosszabbításaként egy nagyszabású téralakítás első mozzanatának szánták. A szobor építészeti hangsúlyát a mögötte magasodó hatalmas, vörösmárvány-burkolatú pilon adta meg. A Weichinger Károly tervezte építmény magassága a melléje szánt új Nemzeti Színház elképzelt párkánymagasságának felelt volna meg. A "szobor lokációja, mérete és elrendezése távolról a ledöntött Sztálin-szoborra utalt vissza. Szemben Mikus Sándor művével, amely egy huszonnégy méter hosszan elnyúló, széles, frízzel díszített tribün középtengelyében, négyméteres posztamensen álló hatalmas alak volt, Pátzay Leninje egy szélesen elnyújtott, néhány lépcsős alapzaton csak körülbelül kétméteres magasságban állt, a maga négyméteres testmagassága pedig csak a fele volt Sztálinénak. (Boros Géza: Szoborpark)