Szabad Nép:
A közelmúltban a budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnökhallgatók és oktatók egy kis csoportja vitatkozott a személyi kultusz és a kollektív vezetés kérdéseiről.
Érvek és ellenérvek hangzottak el: kialakulhat-e és káros-e a személyi kultusz egy évfolyam, illetve egy DISZ-alapszervezet életében? S példák sorával bizonyították a jelenlevő párttag és pártonkívüli elvtársak - igen, kialakulhat és káros, nagyon káros. Nézzük ezekből csak egyet : az egyik gépészkari DISZ-alapszervezet titkárának esetét.
Az alapszervezet a legrosszabbak között kullogott. Sokáig még határozatképes taggyűlést sem tudtak tartani, vezetőségi ülést is nagyon ritkán. Hovatovább az alapszervezet egész ténykedése csak adminisztrációra szorítkozott - amit a titkár egyre inkább egymaga végzett. S amikor valamilyen kérdésben a DISZ-alapszervezet vezetőségének véleményét kérdezték tőle - elmondta a sajátját. De nem is lehetett ez másképp. A többiek nézetét, felfogását nem ismerte, s így képviselni sem tudta, mert munkájában elszakadt tőlük, illetve - így is mondhatjuk - magárahagyták.
Lassanként kialakult körülötte a lehető legkárosabb "tekintély" légköre. Sokan azok közül, akik a szakosításnál jó helyre akartak kerülni, a Balatonnál szándékoztak üdülni, vagy valamit kérvényeztek - nem merték bírálni a "döntőszavú" titkárt, hanem minden módon igyekeztek jóban lenni vele, hízelgéssel, tömjénzéssel beférkőzni a "kegyeibe". Így a kollektív vezetés hiánya, a munkatársaktól való elszakadás, a társadalmi méretekhez viszonyítva kicsiben ugyan, de megszülte a személyi kultuszt a Műszaki Egyetem egyik DISZ-alapszervezetében is.
Csak egy mozzanatot ragadtam meg, de ez is bizonyítja, hogy a kongresszuson felvetett kérdések nemcsak elvek, s nem is csak a felsőbb vezető szervek munkájára érvényes útmutatások - hasznosak a legkisebb szervezetek munkájában is.
Szalkai Sándor