Az ismert és az ismeretlen

 

(Világ Ifjúsága)

Kolosszális szám

Halottatok-e már a kaliforniai Palomár hegy óriás távcsövéről? E gigantikus készülék elkészítésének gondolata 1929-ben született és megvalósításáig hosszú éveken keresztül sok gúnyolódásra adott okot.

Mindennek ellenére a távcső megszületett és ezzel napjaink legtökéletesebb csillagvizsgáló készülékévé vált.

A nem kevesebb, mint 5 méteres átmérőjű és 6000 kiló súlyú távcső megépítésének alapvető nehézségei a hatalmas tükör olvasztásával, hűtésével, fényezésével és foncsorozásával kapcsolatban merültek fel.

A nagyszabású vállalkozás utolsó megoldandó feladata a tükör szállítása volt. Ugyanis ezt az értékes dolgot nem lehetett úgy csomagolni, mint bármely más tükröt, még akkor sem, ha a csomagolás feltüntette volna a "törékeny" figyelmeztetést. Külön vasúti kocsit kellett készíteni erre a célra, sőt néhány nagyon keskeny híd módosítására is szükség volt, hogy az értékes "csomag" áthaladását így biztosítsák.

A távcső összeszerelésekor 12 700 kg-ot nyomott és a 42 méteres átmérőjű forgókupolán keresztül 17 méter hosszan és 7 méter szélen nyúlt az ég felé.

A "palomári óriás" segítségével a csillagászok a csillagködöt is megtalálják az égbolton, amelynek fénye egy milliárd év alatt érkezik el hozzánk. Ez annyit jelent, hogy tőlünk olyan messze van, hogy, tőlünk olyan messze van, hogy aki kilométerben akarja kifejezni ezt a távolságot annak a 94608 számhoz még 17 zérust kell hozzáadni, amely leírva 9 460 800 000 000 000 000 000 kilométer.

A komodói sárkány

Az bizonyos, hogy sárkányok soha sem voltak, csak a mesékben léteztek. Ezzel szemben a gyíkok családjában van néhány olyan fajta, amely hasonlít a legendás sárkányra, kivéve -természetesen - ... hét fejét.

A Szundák szigetcsoportjához tartozó Komodó szigetén olyan óriás gyíkfajtát ismernek, amely hasonlít a mesebeli sárkányhoz. Hossza 2, sőt 5 méter között mozog, piros szája van és hosszú, villás, sárga nyelve, a testét pedig sokszínű pikkelyek fedik

A komodói gyík malacokkal és egyéb állatokkal táplálkozik, amelyeket a környék lakosaitól rabol el. Ha pulykához jut - ahogyan azt Londonban is megfigyelték - két harapással eltemeti óriás gyomrában.

A fény felhúzza az órát

Valamikor Indiában és Kínában a híres napórát használtak az idő mérésére, amely elég pontos időmérőnek mutatkozott. Ennek az órának azonban volt egy hátránya: csak akkor mutatta az időt, amikor a nap jótékony sugarai bearanyozták a földet.

A múlt napórái azonban ma modern órákká alakultak, amelyet már a fény "húz fel" és amelyek akkor is pontos időt mutatnak, ha a napot felhő takarja, vagy ha éjszaka van.

Az említett órát egy svájci laboratóriumban készítették. Egyik lényes darabja az elektromos fotókamra, - amely a fényenergiát elektromos energiává alakítja át - és egy 20 mikrowattos mikromotor, amely az óraművet mozgásba hozza.

Az új óra működésének üteme:

Az elektromos fotocellára eső fény nagyon gyenge elektromos áramot termel, amely azonban elégséges ahhoz, hogy mozgásba hozza az óra ingáját és egyúttal felhúzza azt. Az inga átadja mozgását egy másik kis mechanikai keréknek, 28 kővel ellátott, nagyon finom fogaskerékrendszer segítségével.

Tudnunk kell még azt is, hogy a fényóra hajszál pontossággal mutatja az időt, amely meg a legtökéletesebb kronométernek is dicséretére válna.

A tenger mélyének megismerése

Már sokféle módszert alkalmaztak az óceánok és a tengerfenék kutatásai közben. Először búváröltönyben értek el közepes mélységet. Később - a tengeralatti készülékek tökéletesedésével - sikerült mélyebbre hatolni. 1953-ban Auguste Piccard belga tudós a legfelső atmoszférikus rétegek és a tengerfenék kutatója 3150 méter mélységet ért el. Egy évvel később, 1954-ben egy francia tudós Picard rekordját megdöntvén búvárgömbbel 4050 méterre ereszkedett.

Újabban Piccard professzor 6000 méteres mélység elérését tűzte ki célul. Az erre a célra készített különleges búvárgömbjének a "Trista" nevet adta.

Nemsokára megismerjük a tengerek minden titkát! A tudomány előtt nincsenek legyőzhetetlen akadályok!