Általános osztályzat és különleges képességek

 

Szabad Nép:

Paul Ehrlich

Bár nincs semmiféle évforduló, legyen szabad Paul Ehrlichre, minden idők egyik legnagyobb kutatóorvosára emlékeznünk. Mégpedig nem is mint tudósra, a salvarsan felfedezőjére, az egyik legszörnyűbb kór megfékezőjére, hanem mint középiskolás diákra, aki magunk között szólva épp elég sok borsot tört tanárai orra alá. Keserves gimnáziumi pályafutásának ismertetése helyett csak egy történet. Irodalomtanárától azt a feladatot kapta, hogy írjon erről a témáról: "Az élet álom." Ehrlich diák ezt a dolgozatot írta: "Az élet normális oxidációkon alapul. Az álom az agyvelő működése és az agyvelő működése megint csak oxidáció... Tehát az álom nem egyéb, mint az agyvelő foszforeszenciája." Mit tehetett erre a tanár? Szekundát adott az ifjú óriásnak.

Ez a jellemző történet akkor jutott eszembe, amikor egy most érettségizett fiatal barátommal beszélgettem. Ezt a fiút ritkaságszámba menő érdeklődés fűzi a matematikához. Tanárai szerint kivételesen jó képességei vannak e tudományhoz. Mégis aggódnak, felveszik-e vajon az egyetemre.

Hogy miért az aggodalom? Azért, mert az ifjú a matematika iránti túlságos egyoldalú érdeklődés miatt- néhány más tárgyból közepes osztályzat került. És hivatalos nyelven szólva, az általános tanulmányi eredmény ilyen leromlása legalábbis kétségessé teszi az ifjú matematikus egyetemi felvételét.

Nem volna érdemes szót vesztegetni erre az esetre, ha egyedülálló lenne. De nem az. Sokfelől érkeztek és érkeznek panaszok, amelyek alapján úgy tűnik: "a legjobbakat az egyetemre" vitathatatlan helyességű elvét eltorzítja az "általános tanulmányi eredmény" túlzott tisztelete, az a gyakorlat, hogy az egyetemeken - de még a művészeti főiskolákon is! - a felvételek alkalmával döntő súllyal esik latba az általános osztályzat.

Nos, így jutott eszembe Ehrlich, a gimnáziumi tanuló. Attól félek ugyanis, hogy Paul Ehrlichet, a salvarsan felfedezőjét, sok-sok más gyenge bizonyítványú zsenivel egyetemben nem vennék ma fel nálunk az áhított főiskolai szakra.

Nagyon kérem a pedagógusokat és a diákokat is, ne értsenek félre. Nem a rossz tanulókat védelmezem. Elvégre nem minden rossz tanuló zseni. Sőt, a zsenik közt rengeteg mintadiák is akadt. Annak a néhány különleges tehetséggel megáldott fiatalembernek az érdekében emelek szót, akik nem tudnak minden tárgyból kiváló eredményt felmutatni, mert érdeklődésük nagyon erősen egy-egy szakterületre irányul. De még ezeket az ifjú 'szakbarátokat' sem akarom igazolni. Nem igazolást, szidást érdemelnek. Hiszen magunknak ártanak. Ahhoz, hogy valaki teljes értékű, művelt emberré váljék - legyen bár mérnök, orvos vagy matematikus - nélkülözhetetlen az irodalom, a történelem, egy-két idegen nyelv ismerete.

Más dolog azonban valakit megszidni, megint más elzárni előle a szakmai továbbképzés legkönnyebben járható útját: az egyetemet, a főiskolát. Márpedig - ezt szavahihető emberek egyöntetűen állítják - szinte alig van reménye annak a továbbtanulásra, akinek az érettségi bizonyítványában hármasok, vagy éppen kettesek is éktelenkednek.

Amikor ezeket a sorokat írom, szinte hallom az ellenvetéseket: nem ez most az egyetemi felvételek fő problémája, az újságíró már megint mellébeszél, s az ellenvetés első fele - jogos. A legnagyobb gondot most a sok "eszkimó" és a kevés "fóka" - a sok jelentkező és a viszonylag kevés hely okozza. De talán ebben a nehéz helyzetben is szabad figyelmeztetni: vigyázzunk, hogy az "átlageredmény" miatt félre ne állítsunk néhány nagyon tehetséges, speciális érdeklődésű fiatalt, adjuk meg a továbbtanulás lehetőségét a kortárs Ehrlicheknek is!

Koroknai Zsuzsa

Korábban:

Érettségizők