Futball-világ a filmgyárban

Vágólapra másolva!

Múlt és jelen, mese és valóság, középkor és a XX. század találkozik egymással ezekben a napokban a Gyarmat utcában, a filmgyár udvarán és büféjében. Amott meseország királya sétál karonfogva Futbólia daliás tengernagyával, arrébb tornyos frizurájú udvarhölgyek és supermodern nylon nagyestélyi ruhás lokáltündérek kavargatják egymás mellett a gőzölgő feketét. Aztán megszólal a felvétel kezdetét jelző duda, mindenki a helyére siet: a mesekirály a filmgyár udvarán felépült fényes udvarában, az estélyi ruhás vendégek a Gól-bárba, a To-to különítmény tagjai pedig a Koltói Anna Kórház elé, a külső felvételek színhelyére.

Három új film készül egyszerre itt a gyárban: "Az eltüsszentett birodalom"Török Tamás mesefilmje, a "Csodacsatár" - Méray Tibor forgatókönyvéből és a "Mese a tizenkét találatról" című filmvígjáték, Békeffi-Jeneni-Bacsó-Szász közös munkája.

Egy jelenet az Eltüsszentett birodalomból, középen Szemes Mari

"1956 nyarának légköre átszüremlett 'Az eltüsszentett birodalom' forgatókönyvébe. A forgatókönyvet a minisztériumban mesefilmként fogadták el, azzal a felkiáltással, hogy ha nem az lesz, legfeljebb betiltják. A mesefilmhez óriási díszleteket kértem Varga Mátyástól, és ha nem '56-ban készül, botrányok is lehettek volna a költségvetés túllépése miatt. De akkor senki nem figyelt oda erre. Úgy tervezték, hogy 1956 karácsonyán lesz a bemutató, hiszen 'gyerekfilm' volt. Végül 1957 áprilisában tartották a premiert az Urániában. Hosszú taps fogadta, ennek ellenére még aznap éjjel betiltották. A plakátokat átragasztották, a kópiákat bevitték a Belügyminisztériumba. Fogalmam sem volt, hogy miért, ahogy később sem, a filmet '90-ig hatszor tiltották be. '91-ben zártkörű bemutatón került a nézők elé. Végül a feleségem fejtette meg, hogy mi lehetett az oka a sorozatos tiltásoknak. A probléma az, hogy a mesefilm "egész garnitúrája" beletáncol a kútba, csak a juhász meg a királylány marad életben. A "garnitúrát" nem lehet leváltani, a filmben sem lehetett volna."(Banovich Tamás, a film rendezője)

A II. műterem felől vérpezsdítő szamba hallatszik. "Forró, tüzes forrók nálunk az éjszakák..." énekli a fekete netzharisnyás, flitteresruhájú dizőz: Schubert Éva és a Gól-bár válogatott közönsége, fehérszmokingos urak, díszegyenruhás katonatisztek, merészen dekoltált szépasszonyok vad rángatódzásba kezdenek a szikrázó fényű parketten. Futbóliában vagyunk, ebben a képzeletbeli országban, ahol államjogot nyer, nemzeti üggyé vált a futballszenvedély. Az ország címere a futball-labda, a kormány aszerint bukik, vagy marad, hogy győz-e a futballcsapat vagy nem, az ország legnépszerűbb, legdicsőbb hősei pedig gyémántlábú gyerekek - a válogatott csapat tagjai...

A felvevőgép előtt most Pongrácz Imre, az álcsodacsatár áll Donna Aurélia, a milliók asszonya (Kis Manyi) és Senorita Estella a Gól-bár csillaga (Schubert Éva) szerelmi ostromának kereszttüzében, mögöttük kavarog a tánc, a zenekar őrjítő ritmust diktál, a páholyokban pedig durrannak a pezsgőspalackok...

A "Mese a 12 találatról", vagy ahogy a filmgyárban röviden hívják a toto film szereplői ma délelőtt a napfényt lesik a Koltói Anna Kórház előtt. Ruttkai Éva és Darvas Iván, a film fiatal jegyespárja virágcsokorral várja a mamát, aki a sikeres műtét után gyógyultan távozik most a kórházból, egyenest az esküvőre.

Ezt a filmet valószínűleg csak azok nézik meg, akik totóznak, tehát mindenki... A toto film egyik érdekessége lesz, hogy igazi főszereplője - láthatatlan. Csak a hangját halljuk, mégis ő irányítja az eseményeket: a civódó jegyesek, a válófélben lévő házaspár, az öreg, lúdtalpas pincér és a többiek életét.

Befejezésül még csak annyit: az élet a témák özönét kínálja, sokrétű, színes változatban. Vajon mi lehet az oka, hogy az elmúlt tíz év alatt alig készült Magyarországon sporttárgyú film, most pedig egyszerre kettő is. Helyes, ha tollhegyre tűzzük a futballrajongás visszásságait, nem kétséges az sem, hogy a totózás sokszázezrek szenvedélye, szórakozása, de talán más is akad nálunk, amely érdemes a reflektorfényre.

Garai Tamás

A cikk végén megjelenik a klasszikus, a korra jellemző "vörös farok", melyet Ráczkevi Anna így definiál Mesekommunizmus című tanulmányában: "A vizsgált időszakban és később gunyorosan használt vörös farok kifejezést kiemelő jelleggel, terminus technicusként használtuk. Ebben az értelemben a kifejezés jelentése a következő: olyan, általában egy írást, szöveget befejező szövegrész, amely egyrészt didaktikusnak szánt tanulságot kíván levonni a korábban írtakból, másrészt pedig - kissé bumfordi módon - ideológiai összefüggést próbál létrehozni az adott szöveg tartalma és egy külön meghirdetett, ám a szöveg összefüggésrendszerébe beilleszteni óhajtott ideológiai cél között. Ez az ideológiai cél lehet például politikai, nevelési-oktatási is. Nevéhez híven a vörös farok többnyire jól észrevehetően elárulja, leleplezi magát, éppen döcögőssége miatt." (Médiakutató, 2002/1)