Nők Lapja:
Százával nézem a fényképeket a Kun utcai kórház plasztikai sebészeti osztályán. Kétszer látok minden beteget: műtét előtt és műtét után. Nagyon keveset mondok azzal, hogy nem ismerni rájuk. Az égett, leforrázott, balesettől és betegségről roncsolt kezek, lábak, arcok új formát kaptak és sima, élő bőr feszül rajtuk. Dr. Érczy Miklós igazgató főorvos egy kézre mutat: "Azelőtt levágták volna..." A kép a baleset után készült; a kézfej és az ujjak alvadt vértől sötétlő csonkján nem maradt egy fikarcnyi bőr. Ez a kéz ma újra szerszámot markol, kenyeret tör és gyermekarcot simogat...
Fiatal lány - orrát ijesztően szétmarta az öröklött vérbaj, nyitott arcüregén át a torkáig lehetett látni. "Teljes rhinoplasztikát végeztünk rajta" - mondja szakszerűen a főorvos. Ez azt jelenti, hogy hónapokon át tartó műtétsorozattal, a beteg testéből vett csontból, porcokból és bőrből új, az arcformához illő orrot "építettek". Azt jelenti, hogy a tizennégy éves lány életében először műtét után nézhetett mosolyogva a tükörbe... egy fiatal asszonynak már a szívét, váll- és lábizmait megviselte a rendellenesen fejlődött túltengő emlő okozta súlytöbblet. A műtét óta újra betölti női és anyai hivatását...
A plasztikai sebészet: az élő test szobrászata.
Olyan újnak és modernnek tűnik mindez, az ember hajlamos ezt mondani: lám, az orvostudomány fejlődése! De Indiában már négyezer évvel ezelőtt tökéletes orrplasztikát végeztek a homlokból kivágott bőrlebennyel, Olaszországban pedig vagy ötszáz esztendős hagyománya van annak, hogy a felsőkarról ültetnek át bőrt a sérült arcra. Ennek a messzire nyúló tudásnak különös okai vannak. Indiában a leggyakoribb büntetés volt az orr és a fül levágása, a középkori Olaszországban meg a bosszú egyik kedvelt formája volt az orr leharapása. Ki nem igyekezett pótolni hiányzó testrészeit? A hiúság így vitte előre a tudományt. Mind az indiai, mind az olasz bőrátültetési módszert ma is alkalmazzák.
Persze a régi tudást új és még újabb tetézi. Reverdin (svájci), Tiersch (német), Blair és Davis (amerikai) korszakos felfedezései mellett is kimagaslik Filatov módszere, mely 1916 óta kincse az orvostudománynak és az emberiségnek. Filatov az átültetésre szánt bőrlebenyt előre henger alakúvá varrta össze, ezzel a sebfelszínt megóvta a fertőzéstől. Az ilyen lebenyt pedig "vándoroltatni" lehet, például a hasról a kézre, a kézről az orra.
A magyar plasztikai sebészet tudásban nem marad el a világ mögött. Eredményekben sem, mert orvosaink leleményessége pótolja a sajnálatos technikai elmaradottságot. A Kun utcai kórház plasztikai sebészeti osztályát 1952 végén állították fel, Petrovszkij professzor javaslatára és vezetésével dr. Érczy főorvost bízták meg. Az osztály most kapott új műtőt, melynek már van sterilizáló helyisége, nem házkályhával fűtenek benne, s a padozata sem reng műtét közben... de még messze vagyunk attól, hogy itt is érvényesüljön az "új technika". Korszerű altató- és bőrmetsző-gépek, csontfúrók kellenének. ("Megtörtént, hogy devizát már szereztünk egy külföldi műszerre, de akkor meg forintot nem kaptunk rá" - mondják az osztályon.) És orvosok kellenének, és műtősnő, és több ágy... Hónapokra vannak előjegyzésben betegek, addig természetesen táppénzt kapnak... Összeszámolta-e már valaki: mennyivel olcsóbb lenne a plasztikai sebészeti osztály bővítése, korszerűsítése, mint amennyibe néhány éven át a munka-kiesés és táppénz kerül?
A Kun utcában van az ország egyetlen ilyen osztálya, néhány kórteremmel, néhány tucat ággyal. Győzheti-e helyrehozni, amit a balesetek és betegségek (rák, tuberkulózis, lues) vagy veleszületett rendellenességek (nyúlajak, farkastorok) pusztítanak az emberi test szépségén és egészségén?
Meg kell gyógyítani egészségügyünknek ezt a szépséghibáját!
Gy.I.