A Szuezi-csatorna államosítása a nemzetközi érdeklődés homlokterében

Vágólapra másolva!

államosítás Szuezi-csatorna nemzetközi érdeklődés

Szabad Nép:

Szuez a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. A nyugati fővárosokban egymást követik a rendkívüli megbeszélések, értekezletek, a sajtó hosszú cikkekben kommentálja a Szuezi-csatorna állomosítását.

Eden:

Súlyos a helyzet...

A legnagyobb izgalom természetesen az angol főváros politikai köreiben uralkodik. Eden angol miniszterelnök csütörtökön késő este megvitatta Egyiptom legújabb lépését kormányának több tagjával. A háromórás tanácskozáson jelen volt Selwyn Lloyd külügyminiszter, a három vezérkari főnök, továbbá a francia nagykövet és az amerikai ügyvivő.

Az angol alsóház péntek délelőtti ülése híven tükrözte azt a riadalmat, amelyet az egyiptomi kormány lépése keltett londoni politikai és gazdasági körökben. Eden miniszterelnök bejelentette az ülésen, hogy Nagy-Britannia eszmecserét folytat a többi érdekelt kormánnyal arról a "súlyos helyzetről", amelyet az okozott, hogy "az egyiptomi kormány kisajátította a Szuezi-csatornát."

Robert Anthony Edent 1923-ban alsóházi képviselővé választották. 1931-től 1934-ig külügyminiszter-helyettes, 1935-től 1938-ig, valamint 1940 és 1945 között külügyminiszter. Churchill második kormányában 1951-55 között külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes. Az általa vezetett Konzervatív Párt 1955-ös választási győzelme után miniszterelnök. Ugyanebben az évben angliai hivatalos látogatáson fogadta Hruscsovot. A szuezi konfliktus nyomán kirobbant belpolitikai válság következményeként 1957 januárjában lemondott.

Az ellenzék nevében Gaitskell kijelentette, hogy "mélyen sajnálja" az egyiptomi kormány lépését, majd megkérdezte a miniszterelnöktől, foglalkozik-e azzal a gondolattal, hogy a Biztonsági Tanács elé utalja az egyiptomi kormány font számláinak zárolását. Eden azt válaszolta, hogy az említett lehetőségekkel máris foglalkozik a kormány, de tényeket nem közölt.

Eden nem válaszolt az alsóház néhány tagjának, így Lord Hinchingbrooke-nak, a konzervatív párt alelnökének arra a javaslatára, hogy Angliának esetleg fegyveresen kellene fellépnie Egyiptommal szemben.

Az angol sajtó fenyegetőzik

A péntek reggeli angol lapok szerkesztőségi cikkeikben egyöntetűen ellenséges, fenyegető hangon írnak a csatorna államosításáról. A Times a Nyugat érdekeivel szembeni nyílt kihívást emleget és megállapítja: "Eljött az idő egy sokkal határozottabb angol politikára a Közép-Keleten."

A Daily Mail már arról beszél, hogy Nasszert"meg kell fékezni, mielőtt lángba borítja a Közép-Keletet". Ha szükséges - írja a lap - a ciprusi angol csapatoknak újra el kell foglalniuk a Szuezi-csatornát, hogy biztosítsák Anglia olajellátását.

A Yorkshire Post megjegyzi: "Később fog kiderülni, hogy a nagyhatalmak Egyiptomot megfelelő őrnek tartják-e egy nemzetközi víziút számára."

A londoni City pénzmágnásai körében is nagy a riadalom. A tőzsdén a Szuezi-csatorna államosítása következtében a Shell olajtársaság részvényei körülbelül 20 fonttal estek és három nagy vállalat, köztük a Shell is, összesen 60 millió font sterling veszteséget szenvedett.

A francia kormány pénteken délben minisztertanácsot tartott, s Pineau az egyórás megbeszélés után kijelentette: "A kormány tagjai egyetértettek velem, hogy semmiképpen sem fogadhatjuk el azt az egyoldalú lépést, amelyre Nasszer elhatározta magát. Úgy véljük, hogy ez a lépés árt Franciaország jogainak és érdekeinek."

A kairói események a párizsi tőzsdén is éreztették hatásukat: emelkedett az arany árfolyama. A szuezi részvények árfolyama viszont pénteken 73 000 frankra zuhant a csütörtöki 92 000 frankos árfolyamról.

A Szuezi-csatorna Társaság párizsi központi igazgatósága pénteken felhívással fordult valamennyi bankhoz, hogy a vállalat tulajdonát képező letéteket illetően, utasításokat kizárólag az igazgatóságtól fogadjanak el, és Egyiptom esetleges intézkedéseit hagyják figyelmen kívül. A párizsi sajtó első helyen foglalkozik az egyiptomi eseményekkel, s vad kirohanásokat intéz az egyiptomi kormány ellen. A Figaro "egy nagyzási hóbortban szenvedő személy bosszút fűtött lépésének" nevezi a csatorna államosítását. Sőt, a lap "attól fél", hogy az egyiptomi kormány eljárása "az új rendszer egész létét kockára teszi". A Franc Tireur Kihívás című szerkesztőségi cikkében a csatorna államosítását "valóságos hadüzenetnek minősíti a Nyugat ellen".

Az 1882-es angol megszállás 1950-es évekig tartott, amikor is Nasszer ezredes és mozgalma puccsal átvette a hatalmat az angolbarát Faruk királytól és 1954-ben kikényszeritette az utolsó brit megszálló csapatok távozását a Szuezi-csatorna övezetéből. Ennek, illetve a Bagdadi paktum elutasításának köszönhetően Egyiptom felértékelődőtt a Kreml szemében. Ezért a Csou-En-laj kínai miniszterelnök által közvetített egyiptomi fegyvermegrendelési igényekre igent mondott Moszkva és még ez évben korszerű fegyverek érkeztek Egyiptomba. Tehát egyiptom a keleti blokk határozott témogatását maga mögött tudva merte államosítani a Csatornát.

Washington még hallgat

Washington ugyan még nem kommentálta hivatalosan a Szuezi-csatorna államosítását, de az amerikai főváros hivatalos körei szerint Nasszer elhatározásának mindenekelőtt politikai jelentősége van, azonkívül, hogy "visszavágás" az asszuáni gátépítés finanszírozására tett angol-amerikai ajánlat visszavonására. Washingtoni körök szerint Nasszer elhatározása arra vall, hogy "az egyiptomi rendszer makacsul kitart nyugatellenessége mellett".

Sir Wnston Churchill nyomban telefonált Eisenhowernek megválasztása után (1953), és kérte, ne adjon fegyvert az egyiptomiaknak, noha erről korábban megállapodás született a két ország között. Ne kezdje elnökségét úgy, hogy fegyvereket bocsát olyanok rendelkezésére, akik gerillaháborukban, Szuez térségében brit tommykat ölhetnek meg. Olyan angol katonákat, akik Eisenhower parancsnoksága alatt harcoltak a világháboruban. Ez mély benyomást tett az elnökre, azonban nem volt elég meggyőző. Egyiptom nem maradhat kívül a közel-keleti védelmi, biztonsági szövetségen. Valojában Dullesnek, az amerikai külügyminiszternek 1953-as kairoi villámlátogatásánaka kommunistaellenes paktumhoz való csatlakozás kikényszerítése volt az egyedüli célja. Amerika teljessé kívánta tenni a Szovjetunio és Kinai Népköztársaság köré kovácsolt katonai gyűrűt. Nasszer az egyiptomi forradalom sodrában kategorikusan nemet mondott Dullesnek. Az amerikai-egyiptomi fegyverüzlet így be is fejezödött. Egyiptom Moszkva felé fordult.

Rokonszenv-tüntetések az arab országokban

A Közép-Kelet népei nagy örömmel üdvözölték a kairói eseményeket. Husszein,
Jordánia királya pénteken táviratban üdvözölte Nasszer elnököt a Szuezi-csatorna államosítása alkalmából.

A király egész népe nevében hozzáfűzte üdvözletéhez, hogy Jordánia támogatni fogja az arab világ egységét. Pénteken Amman utcáin sok ezer ember tüntetett a Szuezi-csatorna államosítása mellett. A tüntetők Anglia, Franciaország, valamint az Egyesült Államok elleni jelszavakat hangoztattak.

Libanonban ugyancsak örömmel fogadták az államosítás hírét. Abdalleh Jafi miniszterelnök a következőket mondta: "A Szuezi-csatorna Társaság államosítása Egyiptom szuverén joga volt és ez ellen semmiféle kifogás nem emelhető." Hasonlóképpen nyilatkoztak Libanon más vezető politikusai is. A libanoni külügyminiszter megjegyezte továbbá, hogy az államosítás "annak a káosznak a következménye, amely bizonyos nyugati hatalmaknak az arabokkal szembeni politikájában mutatkozik."

Az AP tudósítója megjegyzi, hogy Beirutban "az utca embere" hősként ünnepli Nasszert, akinek népszerűsége egyik napról a másikra tetőfokára hágott.

Korábban:

Egyiptom államosította a Szuezi-csatornát