Szuez és a nyugati hatalmak

 

Szabad Nép:

Az amerikai és angol imperialisták térdre akarták kényszeríteni Egyiptomot: megvonták tőle támogatásukat az asszuáni gát építéséhez. Nasszer elnök kormánya a Szuezi-csatorna államosításával válaszolt. S hogy a válasz telibe talált, azt legjobban a nyomában támadt megrökönyödés, ingerültség és szitkozódás bizonyítja. Mindez nem volna különösebben aggasztó, ha nem követték volna angol katonai behívásokról, francia matrózok szabadságolási tilalmáról, a nyugati hatalmak flottamozdulatairól szóló közlemények. Az öröm, a rokonszenv érzéséhez, hogy Egyiptom egyre következetesebben halad a függetlenség útján, most már - mi tagadás - bizonyos aggodalom is párosul.

Egyik pillanatról a másikra Egyiptom és Szuez a világpolitika középpontjába került. Pineau sürgősen Londonba utazott, az angol fővárosba érkezett Dulles is, s a hármas értekezlet hozzálátott a szuezi probléma megvitatásához. Az angol és az amerikai kormány közben gazdasági szankciókat léptetett életbe Egyiptom ellen. A londoni rádió kommentárjai alig burkolt fenyegetést tartalmaznak: azzal példálóznak, hogy ha az egyiptomi gyapot nem találna gazdára a világpiacon, akkor Egyiptom elpusztulna. A nyugati polgári sajtó harciasabb része pedig zabolátlanul uszít Egyiptom és kormánya ellen.

A düh, a gyűlölet mindig rossz tanácsadó, márpedig nyugaton most sokan erre hallgatnak. A svájci Journal de Geneve szerint azért, mert "jogi szempontból Nasszer cselekedete rablás". Velejéig hazug vád ez. A Szuezi-csatorna Egyiptom földjét szeli át, építői arabok voltak, s közülük százhúszezren életüket áldozták a csatornáért. Szerintünk az volt mélységesen igazságtalan, hogy a Szuezi-csatorna évi százmillió dollár jövedelméből kilencvenhét az angol, a francia és a többi nyugati részvényes zsebébe vándorolt, s csak hárommillió jutott azoknak, akiket pedig az egész megillet. Nemhogy jogtalanul cselekedett Egyiptom kormánya, ellenkezőleg, igazságot szolgáltatott az egész népnek.

Az előbb idézett svájci újság azt is az egyiptomi kormány fejéhez vágta, hogy "a szóban forgó intézkedés minden diplomáciai »fair play«-t nélkülöz", majd hozzáfűzi: "Nasszer a Nyugat nyílt ellenségévé vált." Nem tudhatni, mit hiányol a diplomáciai "fair play" nevében a lap, az azonban tény, hogy az egyiptomi kormány rendkívül lojálisan járt el: a Szuezi-csatorna részvényeseinek 71 millió dollár értékben visszafizetik a részvények árát. De nagyon pontatlan a megállapítás másik része is. Mert nem Egyiptom fenyegetőzik katonai megtorlással, nem a Nasszer-kormány próbál gazdasági szankciókkal hurkot vetni Anglia nyakába, hanem ellenkezőleg, mindezt Egyiptom szenvedi el a Nyugat részéről. Tehát nem Nasszer "vált a Nyugat nyílt ellenségévé", hanem a nyugati hatalmak viselkednek Egyiptom ellenségei módjára.

Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok kormányférfiai most arról tárgyalnak Londonban, hogyan reagáljanak Egyiptommal szemben. A nyugati politikusok gyakorta hivatkoznak az ENSZ alapokmányának arra a pontjára, amely a nagyhatalmak felelősségét hangsúlyozza a világbéke megóvásával kapcsolatban. A nyugati hatalmak most felelősségteljes döntés előtt állnak. Bízunk abban, hogy - mint Hruscsov elvtárs a moszkvai építők előtt kijelentette - "Anglia és Franciaország államférfiainak egészséges megfontoltsága, tapasztalata és politikai józansága segít nekik, hogy végül is helyesen fogják fel e történelmi tettet és a megfelelő következtetéseket belőle vonják le".

Korábban:

Szuez: London és Párizs "erélyes intézkedéseket" sürget

A Szuezi-csatorna államosítása a nemzetközi érdeklődés homlokterében

Egyiptom államosította a Szuezi-csatornát