Négy hónappal Melbourne előtt

 

Népsport:

Csordás Lajos

Az olimpiai játékokra való felkészülés mindig igen nagy feladatokat ró sportolókra és szakvezetőkre egyaránt. Még fokozottabban áll ez fenn az idén, hiszen a közelgő melbourne-i olimpia egészen szokatlan, késői időpontja, függetlenül az éghajlati viszonyoktól, a déli földteke országainak kivételével valamennyi világrész sportolói számára nagy nehézségeket jelent a felkészülésben. Az olimpia november végén és december első hetében kerül sorra, tehát akkor, amikor nálunk rendes körülmények között a sportágak zömében már befejeződött a versenyidény. Érthető, hogy az olimpiára való sikeres felkészülés az eddigiektől eltérő módszereket követel meg. Az olimpiai keretek ennek megfelelően végezték a múlt év vége óta előkészületeiket. A múlthoz képest általában megnyújtották az előkészületi időszakot és ennek tartama is jelentősen változott. Szükséges volt ez elsősorban azért, hogy sportolóink formájukat kitolhassák és az őszi hónapokban legyenek képesek a legjobb teljesítményekre. Szükségessé tette ezt az a körülmény is, hogy egyes sportágak különböző fontos - válogatott és más jellegű - nemzetközi versenyei részben továbbra is a szokott, tehát az olimpiától távol eső időpontokban kerültek sorra és ezektől a felkészülést függetleníteni természetesen nem lehetett. Ezáltal tehát a versenyidény általában még jobban meghosszabbodott, a forma hosszú időn keresztüli tartása, állandósítása vált szükségessé, ez pedig a múlthoz képest már minőségű és mennyiségű edzésmunkát követelt meg.

A versenyek a felkészülés egy bizonyos időszakában mindig elősegítik a formába jövetelt, viszont a hosszú versenyidőszak, az egymást követő versenyek, az azokra történő közvetlen rákészülés feltétlenül csökkenti az edzésmunka erősségét, bizonyos kieséseket okoz, nem enged időt kisebb-nagyobb hibák kijavítására stb. Hogy ezeket a kieséseket minél jobban csökkentsék, sportolóink a tavaszi versenyekre nem készültek úgy, ahogy máskor nagy versenyikre szoktak, hanem arra törekedtek, hogy a versenyek miatt az edzések megterhelés és folyamatosság szempontjából minél kevesebbet veszítsenek. A szokott rákészülés hiánya, a versenyek közötti változatlanul erős edzésmunka okozta fáradtság természetesen kisebb-nagyobb mértékben szereplésükön is megmutatkozott és ennek következtében a tavaszi nemzetközi találkozókon nem egyszer születtek olyan eredmények, amelyek a hazai sportközvélemény számára meglepetést, sőt bizonyos mértékig csalósást okoztak. Gondoljunk csak például középtávfutóink londoni és koppenhágai vereségére, az öttusázók helsinki gyengébb szereplésére, a kettős bolgár győzelemmel végződött szófiai tornászviadalra, vagy a nyugat-németországi portyán néhány úszónk ingadozó teljesítményére. Ezek az eredmények a szakvezetők részére nem jelentettek meglepetést. Akadtak olyan sportágak is, amelyeknek képviselői - például a kajakozók, kenusok - még ilyen körülmények között is nagy sikereket arattak, viszont néhány sportágban, így vízilabdában, birkózásban különböző felkészülésbeli hibák is közrejátszottak a vártnál gyengébb szereplésben.

A megnyújtott előkészületi időszak legfontosabb feladata

a sikeres őszi szerepléshez szükséges
forma gondos megalapozása

volt. Éppen ezért a szakvezetők ügyeltek arra, hogy a kerttagok ne erőltessék a korai formábajövést, és egyáltalán nem volt cél, hogy már tavasszal kimagasló eredményekre törekedjenek, bizonyos szintek - rendszerint többször! - eléréséhez kötik az olimpiai kiküldetést. Ennek következtében ezekben az országokban a sportolók általában már korán biztosítani akarják kiküldetésüket, szinte hétről hétre minden jelentősebb versenyen kiemelkedő eredményeket igyekeznek elérni, a felkészülés folyamatossága, idegzeti és fizikai teljesítőképességük rovására. Ilyen szintek megállapításával az 1948-as olimpia előtt egyes sportágakban mi is megpróbálkoztunk, a tanulságok azonban teljes mértékben ellenük szóltak: részben előidézték a túlságosan korai formába jövetelt, másrészt pedig egyenesen bénítólag, nyomasztólag hatottak a sporttolókra. Nálunk nem színt, hanem a legjobb formában elért eredményátlag dönti el a kiküldetést. Türelmetlenségre, idegeskedésre nincs ok, senkitől sem kívánták, hogy már a tavaszi versenyeken "bizonyítson". Nem lettek bizalmatlanok a szakvezetők olyan kerettagok iránt, akik különböző indokolt okok (sérülés, betegség) miatt pedig a szokottnál erősebb edzésmunka hatása miatt eddig még adósak maradtak a képességeik alapján várt javuló eredményekkel. Ebből következik ugyanakkor az is, hogy egy keretbe nem tartozó sportoló esetleges egyszeri, kiugró eredményét helytelen volna túlértékelni, meg kell vizsgálni, mennyire alapos és tervszerű előkészület előzte ezt meg és vajon nem csupán az egyetlen versenyre történt különleges rákészülés, egészen kedvező körülmények összejátszása következtében született-e meg ez az eredmény.

Most, hogy

a felkészülés egyik fontos szakasza július közepén lezárult

foglaljuk össze röviden az olimpiai sportágakban az eddigi tapasztalatokat.

Atletikában a mostoha időjárási viszonyok erősen befolyásolták a téli és tavaszi előkészületeket, ennek ellenére a kerettagok nagy akarással és szorgalommal végezték erős edzéseiket. Eddigi versenyeikre nem készültek különösebben fel, a bajnokságon, amelyet egy erős válogatott viadal előzött meg. Iharos kettős világcsúcsjavításán kívül így is még több kitűnő eredmény született. Általában a közép és hosszútávfutók javuló formát mutattak, a korábbi sérültek közül Kovács J. és Szabó jelentős mértékben pótolni tudta kiesését. A futókhoz képest általában elmaradtak az ügyességiek s ez döntő szerepet játszott a lengyelek elleni vereségben. Gyengébb eredményeikben több korábbi sérülésen kívül közrejátszik az a körülmény, hogy a múlthoz képest lényegesen erősebb, folyamatos edzésmunkájuk miatt a versenyeken még nem tudtak képességeiknek megfelelően szerepelni. Szembetűnő volt például, hogy amint Szécsényi egy kissé rákészült a bajnokságra, mindjárt egészen ugrásszerűen javult. A felkészülés alapján várható, hogy most már az ügyességiek eredményei is jelentősen emelkedni fognak.

Bírkózásban az eddigi versenyek tanulsága, hogy szabadfogásban versenyzőink még mindig nem tudtak tartósan a nemzetközi élmezőnyben maradni. A kötöttfogásban lényegesen kedvezőbb a helyzet, bár az egymást követő tavaszi versenyek néhány meglepő eredményt hoztak (Polyák, Gurics, Szilvásy veresége). A gyengébb szereplést rendszerint néhány kisebb felkészülésbeli hiba okozta, ezeket a tapasztalatok segítségével a szakvezetők ki tudják javítani. Kétségtelenül volt olyan verseny is (pl. az isztambuli Világ Kupa), amelyen a pontozók többször helytelen lenne azonban a vereségeket csak a pontozók elfogultságának számlájára írni.

A kajakozók és a kenusok ebben az évben a múlthoz képest igényesen erősebb felkészülést folytattak. Ez a többletmunka különösebb rákészülés nélkül is elegendő volt ahhoz, hogy eddigi idei nemzetközi versenyeiken sikeresen szerepeljenek. A kerettagok formájának foka között nincsenek jelentősebb különbségek. Joggal várható tehát, hogy a versenyekre történő különösebb felkészülés esetén még lényegesen jobb teljesítményekre lesznek képesek. Nemzetközi szereplésükkel kapcsolatban mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a kajakozók az idén legerősebb ellenfeleikkel még nem találkoztak.

A labdarúgásban kifejezetten az olimpiára mind ez idáig nem indult meg a felkészülés.

Ökölvívóink felkészülése szervezettség, módszerek és tartalom tekintetében a múlthoz képest igen kedvezően változott. A keretben szereplő többnyire idősebb versenyzők azonban megszokott és beidegzett küzdőmodorukat egyik évről a másikra nem tudják még átállítani, nehézségekkel küzdenek. A fiatalabbak szereplésében pedig még csak fokozatosan jelentkezik a megváltozott edzésmunka hatása. Nemzetközi szempontból megbízható, kiemelkedő teljesítményekre képes ökölvívónak továbbra is csak Papp Lászlót tekinthetjük.

Az öttusázók az edzésmunka mennyiségét jelentősen fokozták, ennek segítségével az első, budapesti nemzetközi versenyükön lényegesen jobbnak bizonyultak külföldi ellenfeleiknél. Az ezt gyorsan követő helsinki versenyen már korántsem tudták így megállni a helyüket, nem tudták kipihenni az első találkozó fáradalmait. Mindenesetre levonható az a nagy tanulság, hogy nem elegendő pusztán egyes sportágakban az edzésmunkát növelni, feltétlenül szükség volna egy olyan öttusaszakemberre, aki a felkészülés módszereinek elveit az öt különböző sportág között megfelelően érvényesíteni és az edzésmunkát arányosan összehangolni tudná. Mivel ez jelenleg megoldhatatlan, reméljük, hogy a keret két idősebb tagja, Benedek G. és Kovácsi tapasztalatai révén segíteni tudja majd a fiatalabbakat abban, hogy ne folytassanak az egyik sportágban túlzott méretű edzést a másik rovására.

Sportlövők az idén a korszerű felkészülés útján nagy lépést tettek előre és a kifejezett fegyveredzéseket már összekapcsolták a szükséges kiegészítő edzésmunkával. A legelőrehaladottabb formát eddig a futószarvas-lövők mutatták, akik sorozatfegyvereik ellenére is megállták a helyüket a világ legjobbjaival szemben. A koronglövők legutóbbi sikereit helytelen volna túlértékelni, mert ahhoz képest, hogy az általuk jól ismert hazai pálya az idegennek milyen nehéz, külföldi ellenfeleik szorosan a nyomukban végeztek. A puskás versenyzők értek el ugyan figyelemre méltó helyezéseket tavaszi versenyeikre, ezek azonban még nem lehetnek mértékadók esélyeikre vonatkozólag.

Tornában a tornásznők eddigi szereplését a fiatalok erőteljes előretörése és néhány hosszabb ideig sérült, kipróbált válogatott (Tass, Korondi) örvendetes feljavulása jellemezte. A tornásznőkre is vonatkozik, hogy edzésekről álltak ki a versenyekre, nemzetközi versenyeiken eddig még nem tudták legjobb formájukat nyújtani, kétségtelen azonban, hogy a sportág pontozásos jellege következtében több alkalommal jelentős hátrányokat is szenvedtek. Női csapatunk szereplése különösen a kéziszer-gyakorlatban jogosít reményekre. Gyakorlatanyaguk a korábbinál sokkal nehezebb és a kezdeti nehézségek után ma már maguk a versenyzőnők is megnövekedett önbizalommal tekintenek szereplésük elé. A férfi tornászok elsősorban a kötelező gyakorlatok elemeinek minél jobb elsajátítására törekedtek. Ez általában sikerült, de a gyakorlatok végrehajtása tekintetében még erősen elmaradnak a nemzetközi élmezőnytől. Szerepel a keretben néhány olyan fiatal versenyző (Csányi, Héder, Békési), aki még nem tudta eddigi hiányosságait minden szeren bepótolni és a gyakorlatokat megfelelően elsajátítani.

Székely Éva az egyik reménység

Úszóink egy része máris igazolta, hogy kellőképpen végezte előkészületeit. A tavaszi versenyeken különösebb rákészülés nélkül is általában igen biztató eredményeket, több országos, sőt Európa-csúcseredményt értek el. Gyenge Valéria a bajnokságon bebizonyította, hogy kisebb rákészüléssel máris egészen kimagasló teljesítményre képes. Záborszkynak jó átlageredmény is elegendő volt a kettős bajnoksághoz, egy héttel később azonban Párizsban, amikor szükség volt rá, csúcseredményt tudott elérni. Szőke Kató eddigi szereplése nem ad okot a bizalmatlanságra, Szőke egészségileg nem volt teljesen rendben a tavasz folyamán, s néhány versenyen is gyengélkedett. Kétségtelen, hogy egyelőre hiányzik úszásából az őt jellemző könnyedség. Remélhető, hogy a sérüléséből felépült Székely Éva is röviden el tudja érni mellúszásban szokott eredményeit. Akad azután olyan idősebb versenyzőnk (Csordás), aki a múlthoz képest edzésmunkáját teljesen átállította. Ennek hatása egyelőre még nem mutatkozott ugyan, de a szakvezetők véleménye szerint ősszel ugrásszerű javulást eredményezhet. Műugróink és toronyugróink javultak, az idén már sokat versenyeztek, egyelőre azonban eddigi eredményeik nem adnak hű képes arról: hogyan tudják megállni a helyüket igazán erős nemzetközi mezőnyben.

Vívásban az idős kardvívók technikailag változatlanul az ellenfelek felett állnak. Az utóbbi időkben a szúrófegyverekben is biztatóan előretört tehetséges fiatalok technikában még nem tartanak itt, de az a többlet, amely a fokozottabb felkészülés révén külföldi ellenfeleikkel szemben javukra mutatkozik, máris képessé teszi őket arra, hogy a nemzetközi mezőnyökben is megállják a helyüket. Tavaly elért sikereiket az idei nemzetközi versenyeken igazolni tudták. A vívók felkészülése - versenyműsoruk felépítéséhez alkalmazkodva - bizonyos mértékben eltér a többi sportolóétól, hiszen náluk a versenyek zöme télre és tavaszra esett. A sok verseny természetesen bizonyos kiesést jelentett a felkészülésben, ezt most, a nyári időszakban igyekeztek bepótolni nemcsak iskolázással, a technikai javításával, hanem általános testi képességeket fejlesztő mozgások beiktatásával is.

A vízilabda-csapat tagjainak állóképessége, gyorsasága határozottan javult, többen az "igazi" úszók között is megállták a helyüket. Labdakezelésük is kielégítő. Mint azonban Hegyi Gyula, az OTSGB elnöke legutóbbi nyilatkozatában is hangsúlyozta, nem sikerült eddig, úgy ahogy tervezték a megfelelő csapatmunkát kialakítani, új taktikai elgondolásokat megvalósítani és ennek káros következményei a nápolyi tornán mutatkoztak.

Végeredményben általánosságban

a felkészülés módszere

a legtöbb sportágban megfelelőnek bizonyult s alapvető elvein tehát változtatni nem szükséges. A már megkezdődött, jelenlegi időszakban a keretek közös előkészületei alatt alkalom nyílik a tavaszi tapasztalatok hasznosítására, az észlelt edzésbeli és technikai hibák kijavítására, ezek a hetek egyben a versenyzők mintegy testi és idegzeti feltöltését is szolgálják. Ebben az időszakban a versenyek háttérbe szorulnak és legfeljebb csak versenyszerű edzések, illetve a forma előrehaladását, mintegy ellenőrző versenyek kerülnek sorra. Augusztus közepén ezután valamennyi sportág részére egy újabb versenysorozat indul. Ebben az időszakban a jelentősebb versenyekre a kerettagok szükség szerint már fel is készülnek, hogy ezáltal a közvetlen rákészülés, a formaidőzítés szempontjából is tapasztalatokat szerezzenek.

Az olimpiai keretek jelenleg még meglehetősen bővek. Ezekben az ismert, esélyes sportolókon kívül helyet kaptak olyan tehetséges fiatal versenyzők is, akik közül többen a kiküldetésre ugyan aligha jönnek számításba, de további fejlődésük és elsősorban a jövő szempontjából igen hasznos volt, hogy a felkészülési időszakban a többiekkel együtt edzhettek és formájuk megalapozásához megkapták a kellő segítséget. A következő hetekben azután a fiatalok közül azok, akik a kiküldetéshez szükséges eredményeket érthető okokból még nem tudják elérni, fokozatosan kimaradnak a keretekből. Természetesen nem bizalmatlanság vagy elégedetlenség miatt, hiszen őket változatlanul úgy tekintjük, mint a jövő olimpiai reménységeit, hanem a végleges olimpiai keret kialakítása, a még elmélyültebb, erőteljesebb és speciális edzésmunka érdekében. A cél az, hogy az olimpiát közvetlenül megelőző időszakban már csak azok a sportolók maradjanak a keretekben, akiknek eddigi edzésmunkája, fejlődése és eredményei alapján a kiküldetésre alapos esélyük van.

Korábban:

Olimpiai felkészülésünk jelenlegi helyzete, a további tervek és feladatok