Hunyadi János lovasszobra Pécsett

Vágólapra másolva!

Kiváló műalkotással gazdagodik Pécs városa: jövő vasárnap bontják ki lepléből ünnepélyesen Hunyadi János Széchenyi téri lovasszobrát. A hatalmas - négyméteres - bronzlovas Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész munkája.

A naturalista, barokkizáló köztéri szobrok múltból kísérő stílusával kellett megbirkóznia az alkotónak, hogy a legnagyobb magyar hadvezér alakját méltó módon örökíthesse meg. Nem volt könnyű feladat, különösen, ha számba vesszük, hogy kevés valóban művészi lovasszobor áll közterületeinken.

Pátzay szobrának kompozícióját nemes egyszerűség és monumentalitás, nagyvonalúság jellemzi. Parancsoló mozdulattal ül lován a törökverő hős, fél kézzel fékezi telt izmú harci ménjének ficánkolását. Bár a büszke paripa nyakának szépen ívelő hajlásával engedelmeskedik ura akaratának, hullámzó testformáiban, földet kaparó lábainak indulásra kész mozdulatában csupa feszülés, ellenállás érzik. Úgy tűnik, csak megülőjének vasakarata tartja vissza attól, hogy lelépjen talapzatáról.

Pátzay Pál olyannak mintázta a legendás hadvezért, ahogyan Hunyadi János egyénisége tettei nyomán kirajzolódott képzeletünkben. Sűrít és felfokoz, alakja valami néma, de annál igazabb pátoszt sugároz. Páncélba burkolt teste inkább áll, mint ül nyergében, kinyújtott lábai feszítik a kengyelt; szinte terhével is leszorítja, talapzathoz szögezi erőstestű lovát. Szálfaegyenes tartásban, súlyos mozdulataiban határozottság, büszke fejvetésében akarat, kemény tekintetében a hazáját, s Európát védelmező ezer csatát látott vezér céltudatossága izzik; szélesen domborodó mellvértje védőpajzs és támadásra feszülő erő egyszerre. Sisak nélküli fejéről hosszú haja súlyos fürtökben hull palástos vállára. A fegyelmező nyugalom csap össze ebben a szoborban a lefojtott, kitörni kész rohanással, az emberi akarat fegyelme az ösztön ősi erejével. Ennek az ellentétnek összefogása, mesteri kiegyensúlyozása adja a mű sajátos belső életét.

A lovas alakjában nem nehéz felismerni a klasszikus szoboralkotások hatását. A buzogányt tartó jobbkéz mozdulatát többek között Donatello Gattamelatajáról, a nyújtott lábak testsúlyt hangsúlyozó, lovast lovával eggyé kovácsoló gondolata Verrocchio Colleonijáról ismerős. Pátzay művében azonban más hangsúlyt, más jelentést kapnak ezek az - átköltött - motívumok. Hunyadijának egyénisége, magatartása lényegileg különbözik a reneszánsz zsoldosvezérek ércbeöntött portréjától. Típusa sajátosan magyar, öntudata súlyosabb, mélyebb, valóban világtörténelmi horderejű. Lova pedig nem csupán mozgásával, hanem egész megjelenésével különbözik amazokétól: a hatalmas testű déli katonalovakkal szemben ő alacsony, izmostermetű állatot mintázott, magyar földön termett fajtát. Művének szelleme nemzeti szobrászatunk talaján fakadt, formáinak gondos felépítése, áttekinthető szerkesztése és harmóniája, a művész sajátos, klasszikus mintaképek csiszolta stílusának kiforrott tisztaságát dicséri.

Hunyadi-szobrával Pátzay Pál olyan alkotást teremtett, amely nem csupán a legnagyobb magyar hadvezérnek állít maradandó emléket, hanem felszabadulás utáni szobrászatunknak is kiemelkedő, a maga nemében legjelentősebb alkotása.

Artner Tivadar