Egy magyar mérnök külfödön

 

Szabad Nép:

Jól képviselte a magyar ipart!
Néhány szó egy magyar mérnök külföldi útjáról

Először a poznani vásáron, a magyar pavilonban láttam Palesch Antalt, a Laboratóriumi Felszerelések Gyárának mérnökét, amint éppen egy varsói egyetemi tanárral - az automatika professzorával - beszélgetett. A szakemberek mindenütt keresik a jó műszereket, mindent el kell hát követni, hogy megismerjék a magyar műszerek választékát, fajtáit, az újdonságokat, s meggyőződjenek jó minőségükről is. Ehhez a kereskedelmi szakemberek szokásos, a kereskedelmi szervekhez küldött ajánlatai önmagukban nem elegendő. Sőt még a kiállítás sem elegendő, hiszen a műszernek nem "beszélik el" saját jó tulajdonságaikat. Ezt ismerte fel Palesch Antal mérnök. Láttam, hogyan szedte darabokra az egyik "fotométert" az említett professzor előtt (hirtelenében a körmét használta csavarhúzónak), hallottam máskor is, hogyan válaszolt a gyakran "fogós" szakkérdésekre, németül vagy franciául vagy angolul - ahogy éppen megértették. A közvetlen kapcsolatok fontosságát mások is felismerték. A csehszlovákok például 250 mérnököt, és szakembert küldtek a poznani vásárra, hogy bemutassák iparcikkeiket.Palesch Antal egymagában képviselte a magyar műszeripart, s mégis jó munkát végzett:a lengyelek valamennyi kiállított műszerünket megvették.

Az úgynevezett hivatalos kapcsolatokon, íróasztal melletti tárgyalásokon kívül néha le kellett ülni a fehér asztal mellé is. Ez sokkalta nehezebb "tárgyalás", mint az első pillanatban gondolnánk. Bár mindkét fél németül, angolul vagy oroszul, tehát egy nyelven beszélt - meg kell találni a "közös nyelvet", fel kell ébreszteni egymásban a kölcsönös jóindulatot, szívélyességet.

Kikkel is versenyzett Palesch Antal, amikor Varsóban tárgyalt és "kötéssel" (üzleti megrendeléssel) akart hazatérni? Versenyzett például a Zeiss-gyárral, amelynek nemzetközi tekintélyét aligha kell emlegetni. A Zeiss-gyár kiállította Varsóban új műszereit, képviselői felkérték a varsói egyetem 18 professzorát, hogy tanulmányozzák a Zeiss-műszereket, és tartsanak róluk előadást. A lengyel külkereskedelmet képviselő "Varimex" vezetőit pedig meghívták a Zeiss-gyárba s vendégül látták őket.
Mondjuk meg őszintén: amikor Palesch mérnök vacsorára hívta a "Varimex" képviselőit, azok udvariasak, de tartózkodóak voltak; például feleségük nélkül érkeztek a vendéglőbe. A magyar mérnöké az érdem, hogy tartózkodásuk megszűnt, sőt olyan jól érezték magukat, hogy éjfél után hazatelefonáltak az asszonyokért. Az eredmény pedig: a lengyelek felajánlották a "Tudomány és Kultúra" palotájának termeit egy magyar műszerkiállítás céljára, s megígérték, hogy rendelnek műszereket.

Palesch Antal mérnök munkájának néhány jellemző vonását mutattuk be. Tizenöt előadást tartott könnyebb-nehezebb feltételek között külföldön, üzletet és barátokat szerzett Magyarországnak. De nem ő az egyetlen mérnök, aki külföldön munkaidőt, fáradtságot nem kímélve, leleményesen oldja meg az adódó (mert hiszen előre senki sem tudja pontosan meghatározni) feladatokat. Számuk még kevés. Példájuk azonban azt mutatja, hogy érdemes mérnökeinket - mégpedig több mérnököt és sűrűbben - külföldre küldenünk. Ez egyúttal rendkívül vonzó fiatal mérnökeink és műszaki egyetemek hallgatói számára is: láthatják, érdemes jól felkészülni, nyelveket tanulni, hazánk iparát, gazdaságát minél jobban megismerni.

Szluka Emil