Népszava:
Az Egészségügyi Minisztérium két munkatársával arról érdeklődtünk néhány Váci úti gyárban, hogyan vélekednek a dolgozók az üzemi konyha főztjéről. Annak is utánanéztünk, hogy betartják-e a konyhákon az egészségügyi követelményeket.
A Láng Gépgyárban
Az üzemi főorvos véleményét hallottuk először:
- Konyhánk általában jó, csaknem mindennap ellenőrizzük. Nagyon ritkán fordult elő, hogy főzésnél valami hibát találtunk. De vannak gondjaink. A konyhát a II. számú Étkeztetési Vállalat kezeli, ugyanakkor a gyárnak is van beleszólása. S a két gazda legtöbb esetben egymásra hárítja az intézkedést. Amikor például elszakadt az ételfelvonó, majd egy évig húzódott, amíg megcsináltatták. A konyha alkalmazottai ez idő alatt kénytelenek voltak a nehéz fazekakat kézben cipelni az első emeletre.
A konyhában már nagyjából elkészült a mai ebéd. Körülnézünk. Két munkás azonmód olajos ruhában sürög-forog a fazekak körül.
- Mit csinálnak itt? - kérdezzük őket.
- A mai napra minket osztottak be, hogy a felvonóban az emeletre szállítsuk az ebédet. - A kötelező és olyannyira fontos orvosi vizsgálat s fehér öltözet nélkül hordják az ételeket telt, de letakaratlan fazekakat. Tovább sem kell menni, máris újabb szabálytalansággal találkozunk. Az egyik asszony piszkos, fekete kötényben meregeti a kifőtt tésztát. S hiába is figyelmeztetik. Még neki áll feljebb.
A mosdóban nincs szappan, törülköző. A főzőüstök és más csapok is vastagon csöpögnek, majdhogy bokáig ér a víz a konyhában. A kifogások pergőtüzében Pető főszakács mentegetőzik: sok a munkájuk, kevesen is vannak. Aztán elkeseredve kifakad: - Már több mint két hete, hogy nem működik a gőzelszívó-berendezés. Amikor főzünk, csaknem megfulladunk, olyan nagy a meleg, a gőz. Ki tudja, mikor csinálják meg! Az öltözőben rossz a zuhanyozó. Nekünk is több megbecsülés járna!
A Magyar Acélárugyárban
Javában ebédelnek, amikor odaérünk. Zöldbableves, káposztástészta és alma a mai étrend. Nincs rá panasz. Legalábbis Szabó József, a kovácsüzem egyik dolgozója így mondja. Horváth Teréz csak megerősíti ezt:
A Magyar Acélárugyár üzemi konyháján |
Az ebédlőben és a konyhában rend és tisztaság van. A falak frissen meszeltek, a felszolgálók hófehér kötényben sürögnek-forognak. Itt nemcsak az ínycsiklandó ételillat, hanem a környezet is igen jó benyomást kelt. Betekintünk az előkészítőbe, a raktárba, átnézzük a konyhai dolgozók egészségügyi-ellenőrző könyvecskéjét. Minden rendben. Vajon mi lehet ennek a titka? Elsősorban a konyhai dolgozók lelkiismerete, szorgalma. Talán az is részes a dologban, hogy a szakszervezet munkásellátási bizottságának a tagjai felváltva, kivétel nélkül mindennap felkeresik az üzemi konyhát. S ha a konyhaiaknak valami kérésük van, azt nyomban továbbítják az üb-hez.
A Kontakta
üzemi étkezdéjében először a panaszkönyvet lapozzuk fel. Az év első hónapjaiban a dolgozók sok mindent kifogásoltak. Amint később megtudjuk, a főszakácsot le is váltották emiatt. Apróbb csipkelődések most is vannak a panaszkönyvben, de több az elismerés. "Amióta a Pista bácsi a főszakács, kifogástalan a koszt" - jegyezték be többen is.
A konyhában azonban panaszokat is hallunk.
- Az előkészítőben csaknem megfulladunk, olyan nagy a hőség, nincs levegő - mondja az egyik asszony. Egy ventilátor könnyen segítene a bajon.
Összefoglaló helyett:
tapasztalatainkat közöltük a II-es számú Közétkeztetési Vállalat termelési előadójával, aki megígérte: hamarosan kijavítják a hibákat. A dolgozókkal együtt várjuk, hogy a gyors ígéretet gyors tett is kövesse.
Szollár