Exportra indul a legkorszerűbb Eötvös-inga

Vágólapra másolva!

export Népszava mérés import

Népszava

Híradás egy szerény külsejű laboratóriumból, ahonnan exportra indul a legkorszerűbb Eötvös-inga

Jegyezzük fel először a színhelyet: VII., Damjanich utca 28/b. A Geofizikai Intézet egyik munkahelye ez, ahol a világhírű magyar fizikus, Eötvös Loránd egykori asszisztense, Rybár István tudós dolgozik. Az egyik földszinti helyiség csengőjét, ha megnyomjuk, nem portás fogad, hanem maga a tudós, valahogy úgy, ahogy Eötvös Lorándtól megtanulta. Szinte megzavar az egyszerűsége. Az elején kezdi:

Mi van a föld mélyén?

- Mi is az Eötvös-inga gyakorlati alkalmazásának lényege: következtetés a föld mélyének titkaira a nehézségi erő változásaiból. Először a Balaton jegén mért Eötvös Loránd, csak tudományos szempontokat tartva szem előtt. 8 óra 33 percig tartott akkor egy-egy mérés. Később 3 órára csökkentette ezt, de így is kizárólag csak az éjszaka volt alkalmas az észlelésekre, s az állomások állandó ügyeletet követeltek.

Rybár István a pesti Tudományegyetemen szerzett fizika-matematika szakos tanári oklevelet 1909-ben. Tudományos érdeklődése középpontjában eleinte a spektrálanalízis kérdései álltak, később a torziós inga korszerűsítésével kezdett foglalkozni. E 54 jelzésű torziós ingáját 1958-ban a brüsszeli világkiállításon Grand Prix-vel tüntették ki. Auterbal nevű, kis méretű, könnyen kezelhető torziós ingája külföldön is elterjedt a két világháború között. A Magyar Geofizikusok Egyesületének alapító tagja volt, de hosszú éveken keresztül benne volt az MTA Geofizikai Főbizottságában is.

Az 1920-as években már világszerte alkalmazták gravitációs mérésekre, tehát közvetlen olajkutatásra. Ketten is foglalkoztak korszerűsítésével, Pokár Dezső, a Geofizikai Intézet első igazgatója és Rybár István. A korszerűsítés után a műszer alkalmassá vált nappali vizsgálódásokra is, méretei kisebbek voltak az Eötvös által szerkesztettnél. Az észlelési idő 40 percre csökkent. Ezzel az ingával fedezték fel a lispei, illetve a nagylengyeli olajmezőt.

Lehet mínusz 20 vagy plusz 40 fok!

Az idő megint szaladt egyet és Rybár István, meg munkatársa, Banai Gyula, aki hamarosan Kínába utazik két esztendőre, hozzálátott a műszer, az Eötvös-inga további korszerűsítéséhez.

Az első terepi torziós inga mérés a Ság-hegyen, 1891-ben. Eötvös távcsővel végzi a leolvasást

A réginek egyik hibája volt, hogy az időjárásváltozás esetén az észleléseket meg kellett ismételni. A feladat tehát: védeni a műszert a hőmérsékletváltozások ellen. A korszerűsített Eötvös-ingánál a hőmérsékletváltozás már nem zavarja az észleléseket: egyformán pontos az mínusz 20 fokos hidegben és plusz 40 fokos melegben. Még akkor is, ha közben vagy enyhülés, vagy pedig hőmérsékletcsökkenés következik be. Olyan torziós szálakat állítanak elő - márpedig ez a műszer lelke -, amit nem zavar meg jó néhány foknyi változás sem.

A korábbiakkal szemben az új Eötvös-inga (automatikusan!) ráfotografálja egy fényképlemezre a műszer és a figyelőállomás számát, így tehát nem lehet elcserélni az egyes lemezeket. S azt sem kell komplikált számításokkal kiszámítani, milyen volt az inga állása a mérés pillanatában, pontosan tudósít erről a fénykép.

Irány: Lengyelország

Az észlelések tehát könnyebbek, pontosabbak, egyszerűbbek, nem igényelnek állandó felügyeletet, hogy milyen sikere volt első külföldi útján, azt igazolja, hogy Kínából alig akarták visszaadni, pedig csak prototípus volt. Azóta a Verpeléti úti Finommechanikai és Orvosi Készülékeket Gyártó KTSZ készített kettőt, amit útnak is indítottak Lengyelországba.

S készül a többi tíz-húsz is. Rajtunk múlik, elkészül-e a további száz és kétszáz, ami mind értékes valutát hoz. A külkereskedelemé a szó, mert a magyar szakember elvégezte munkáját és külföldön is nemcsak jelesre, hanem kitűnőre vizsgázott.

Hosszú az út, amely Eötvös Lorándnak 1906-ban a Balaton jegén végzett első kísérletétől a lengyel exportig vezetett, de végigjárni megtisztelő a magyar tudós számára.

Horváth B. Jenő