Megint a Fiatalok Háza

 

Nők Lapja:

A Fiatalok Háza - ami nincs. Amit bizonyosan meg akarnak csinálni, egyszer majd bizonyosan tesznek ez irányban erőfeszítéseket - bizonyosan rendezett már be az IBUSZ is diák-vendéglátó-szobákat - bizonyosan adtak már bérbe sátrakat is, mondjuk egyetemistáknak. De a Fiatalok Háza nincs meg és nem is lesz meg addig, amíg meg nem csináljuk.

Napsütés, dobozgitár, csajok - már csak egy hely kellene, ahol meghúzhatja magát a fiatal

Együtt töltöttem a tegnapi napot egy fiatal párral, az egyik Balaton-menti községben. Fejükbe vették, hogy körüljárják a Balatont. Az első éjszakát valami rossz garniszálló-félében töltötték, a tó keleti részén. A második éjszakájukat egy múzeum mézeskalács-stancái közt, az északi parton. A harmadikat barátaiknál, titokban, egy üdülőben, belopakodva, hogy a gondnok ne tudjon róla. Hogy holnap este hol fognak aludni, még nem tudják. Haladnak a Balaton nyugati vége felé.

Enniök sincs hol. A vendéglők árai nem az ő zsebüknek valók (a vonatutazás sokat felemészt a kis kasszából). A férjnek nincs hol borotválkoznia. Az asszonynak nincs hol elkészítenie egy rántottát és kivasalnia a gyűrött blúzt. Pedig nagyon rendes fiatal emberkék; dolgoznak egész esztendőben tehetségesen, ügyesen, szorgalmasan. De hát, sajnos, ezen a nyáron nem utalták be őket sehová s ők mégis fejükbe vették, hogy körüljárják a Balatont...

A Fiatalok Háza nem valami lázálom, nem demokrácia-ellenes újdonság. De még csak nem is milliós befektetéseket követelő vendéglátóipari mamut-beruházás. Az igazat megvallva, semmi köze nincs a vendéglátóiparhoz, s egyáltalán az iparhoz sem. A Fiatalok Háza semmi más, mint a haladóbb országok fiataljai között az elmúlt két-három évtizedben létrejött és ma már talán Európa minden országát behálózó ifjúsági vendégfogadó-rendszer. Németországban Jugendherberg-nek hívják, Franciaországban, Belgiumban Auberges de la Jeunesse-nek. Lengyelországban, Csehszlovákiában nem tudom hogyan, de ott is van, méghozzá tudtommal széles hálózata.

Szálloda kispénzű fiataloknak (a fiatal mindig és mindenütt kispénzű). A forgalmas és nevezetes városokban és üdülőtelepeken - azoknak a szélén, rossz helyen is lehet! - van egy kis ház. Ócska villa például, amit a helyi fiatalok helyrepofoznak néhány hét alatt, vagy a Délbaranyai Göngyölegszétosztó V. Számító Irodája által lefoglalt ház. Van benne három nagyobb szoba. Két hálószoba: az egyik fiúknak, a másik lányoknak. A harmadik a közös szoba. Asztal van benn: tűzhely, ahová a szomszédos erdőből tüzelőt hordanak a fiatalok; néhány edény, amelyben megfőzhetik magukkal hozott élelmüket. A szobákban priccsek, szalmazsákok. Néhány lavór. Az udvarban egy kút. Kész alvás egy éjszakára két forint, mondjuk, három forint. Főzésért nem kell fizetni. A gondnok bácsi - ahogyan külföldön hívják, az Atya - ágyneműt is ad bérbe, egy-két forintért (a pokrócon, párnán kívül, ami jár).

Mindehhez nem kell semmi más, mint egy egylet a DISZ-en belül például, Fiatalok Háza Egylet. Beiratkozási díj ötven forint. Sok fiatal beiratkozna; kitelne sok szalmazsák - és sok tartozási költség is - ezekből az ötven forintokból. A két-három forint sem megvetendő, amit egy éjszakáért fizetni kell: húsz ágyra negyven forint bevétel az, egyetlen nyári éjszakára. A legjobb helyen fekvő villa sem jövedelmez többet egy nap tulajdonosának. Miért nem akarjuk megcsinálni? Méltatlannak tartjuk magunkhoz a dolgot? A fiatalok, akik utazni, kalandozni, országot látni akarnak, s akiknek sem belátásuk, sem pénzük, gumimatracuk és gyorsfőzőjük és edényük nincs, csak ifjú kedvük - és ilyen a legtöbb magyar fiatal -, nem tartanák méltatlannak magukhoz.

Másfél év óta írok róla. Helyeslő levelek tömegét hozta hozzám a posta. Nem akarja megcsinálni a DISZ? Csinálja meg más szerv. Ott van a TTIT - legyen mozgékony és legyen európai - kultúrát hinti amúgy is. Vagy a Hazafias Népfront? Minden faluban ott van; kezdeményezését támogatná mindenki. Országjárás nélkül, a fiatalok szabad és erőteljes sürgése-forgása nélkül amúgy is nehéz kultúrát teremteni. Az előadások és a kirándulások: jó dolog. De a legeslegjobb mégis, amikor a fiatal, egyesével vagy párosával, kerékpárral kap - vagy épp csak útilaput köt a talpa alá - és azt mondja:

- Enyém a világ!

Amúgy is csak ezt a kis hazát érti alatta. Egy szalmazsákot, egy baráti tűzhelyt, mellette minden tájról összeverődött, százféle vérmérsékletű és szokású utas-társat. Az este páratlanul izgalmas eszmecserében telik el. Másnap mennek tovább az ifjú kaland-keresők, a szélrózsa minden irányában. Újabb Fiatalok Háza felé.

Ha megcsináljuk.

Tardos Tibor