A könyvkiadásban is tovább lépünk a kultúra demokratizálásának útján

 

Szabad Net

Megkezdődött a magyar könyvkiadók konferenciája

Lehetővé kell tenni a Marx előtti filozófusok írásainak megismertetését.

Tegnap reggel az Országház kongresszusi termében megkezdődött a magyar könyvkiadók háromnapos konferenciája. Az ülésen több mint hatszázan vettek részt - kiadói, könyvterjesztői, nyomdaipari szakemberek, írók, tudósok, a tömegszervezetek és a minisztériumok képviselői. Jelen volt a megnyitó ülésen Darvas József népművelési miniszter, Kállai Gyula, az MDP Központi Vezetőségének kulturális osztályának vezetője.

Csütörtökön a délelőtti ülésen Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője a magyar könyvkiadás helyzetéről és feladatairól tartott beszámolót. Bevezetőben újabb könyvkiadásunk fejlődését ismertette.

- Míg 1938-ban 8152 kiadvány jelent meg 17 millió példányszámban, addig 1955-ben 17500 mű látott napvilágot hazánkban 45 millió példányban. Az egy főre eső könyvtermelés szempontjából hazánk világviszonylatban a 9. helyet foglalja el.

Nagy eredmény, hogy tudományos, ismeretterjesztő és tankönyvkiadásunk két-háromszorosa a felszabadulás előttinek. A szakkönyvkiadás és a szépirodalmi művek kiadása között sikerült helyes arányt teremteni. A szépirodalmi és az ifjúsági művek kiadása 1955-ben kétszer-két és félszer volt nagyobb, mint 1953-ban.

De a mennyiségi növekedés mellett nem szabad megfeledkezni az alapvető tartalmi különbségekről sem. Újabb könyvkiadásunk nagy eredményeként tarthatjuk számon azt, hogy a felszabadulás után megkezdődött nálunk a marxizmus-leninizmus klasszikusainak kiadása. Nagyjelentőségű kiadványokként kell kiemelnünk Marx Tőké-jének három kötetét és az idén befejezett 35 kötetes Lenin-sorozatot.

Tatay Sándor most megjelent könyvének címlapja

Soha nem látott fejlődésnek indult a magyar tudományos könyvkiadás. Jelentős monográfiák láttak napvilágot, megindult a magyar klasszikusok szövegkritikai kiadása, számos értékes dokumentum, publikáció jelent meg.

Számottevő eredményről számolhatunk be a természettudományos ismeretterjesztés területén. Szépirodalmi könyvkiadásunk legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy minél nagyobb megjelenési lehetőséget biztosítson az új magyar irodalomnak. 1945-től 1955-ig több mint 2700 mai magyar szépirodalmi mű jelent meg több mint 17 millió példányszámban. 1955-ben 123 művet adtunk ki a régi magyar irodalomból. 2,2 millió példányszámban. A külföldi szépirodalmat illetően is szép eredményeink vannak.

- Könyvkiadásunk egyik alapvető feladata - mondotta -, hogy tudatosan törekedjék a szükségletek tervszerű kielégítésére. A múltban ezt a feladatot helytelenül értelmezték. A tudományos és ismeretterjesztő irodalomról szólva mondotta, hogy 1950-1953 között számos olyan szovjet könyv jelent meg, melynek vajmi kevés közük volt a sajátos magyar viszonyokhoz.

Mélyebben kell tanulmányozni gazdasági életünk szükségleteit, az olvasó közönség kívánságait, változtatni kel az eddigi "hivatali" kiadói szemléleten, s több kezdeményezéssel kell élni.

Mindez nem jelentheti azt, hogy az úgynevezett tiszta tudományok, a csak távolabbi jövőben felhasználható kutatások eredményeit ne közöljük. Felvetette, nem volnánk-e képesek egyes tudományos területeken nemzetközileg is fontos sorozatok megindítására. A filozófiában lehetővé kell tenni a Marx előtti filozófusok írásainak megismertetését, és a mai nyugati filozófiával is foglalkozó filozófiatörténeti művek megjelentetését. Nagy szükségünk volna megfelelő színvonalú magyar történelemkönyvekre, monográfiákra, több esztétikai munkára, főleg a XX. századi magyar irodalomról szóló tanulmányokra. Arra kell kérni tudományos íróinkat, hogy segítsenek az ismeretterjesztésben, érdekesen, szemléletesen, közérthetően írjanak a laikusok számára. Fontos feladat a magyar irodalomtörténet, a világtörténet, az egyetemes művészet története, a lexikonok stb. kiadása.

Verne Gyula az ifjúság kedvence

Az elmúlt hónapokban megnőtt az írók alkotó kedve, s máris megállapítható, hogy a mai téma kezdi elfoglalni méltó helyét. Államunk nem mondhat le arról, hogy elsősorban ezt az írói tendenciát támogassa. Persze, nem közvetlen agitáció, nem a kormányfeladatok megoldását várjuk a szépirodalmi művektől, hanem általános céljaink támogatását, azzal, hogy sokoldalúan ábrázolják a mi valóságunkat.

Fontos az, hogy megszűnjék a méricskélés, a túlzott óvatoskodás a lektori munkában. Anyagi eszközökkel is elősegítjük a mai témájú irodalom fejlődését.

A referátum a továbbiakban a dogmatizmus elleni harcot érintette. Többek között utalt arra, hogy a dogmatizmus hatására könyvkiadásunk éveken át nem adott megjelenési lehetőséget egyes tudósainknak, íróinknak, akik bizonyos kérdésekben más nézeteket vallottak. Biztosítani kell, hogy minden tudományágban megjelenhessenek olyan művek, amelyeknek bizonyos nézetei vitathatóak, de értékesek, szolgálják a tudomány fejlődését, szocialista építésünket.

Szakítani kell a régi, helytelen lektori módszerekkel, s jobban kell érvényesíteni a szerzők felelősségét.

Ki kell adni a nyugati szerzők olyan munkáit, amelyekre szükség van saját fejlődésünk szempontjából.

Ami a magyar klasszikus irodalmat illeti, különösen a XIX. század végi, XX. század eleji irodalom kiadását kell bővíteni. A jövőben sem mondhatunk le a válogatásról, de rá kell térnünk arra, hogy fokozatosan megjelentessük nagy íróink összes műveit.

Könyvkiadásunk követi a nemzetközi politika rezdüléseit

A dogmatizmus az elmúlt időszakban legkirívóbban az új magyar irodalom kérdéseiben jelentkezett. Ennek a könyvkiadásban az lett a következménye, hogy sokszor teljesen bezárultak a kapuk olyan írók előtt, akik a múltban jelentős alkotásokkal gazdagították a magyar irodalmat. Ezután megjelentetünk olyan műveket is, amelyek nem állnak ugyan a marxizmus-leninizmus alapján, de általában támogatják a népi demokrácia célját. A baráti országok íróinak jó műveit ezután is nagy példányszámban kell kiadni, de csak a valóban értékes műveket.

A mai nyugati irodalomból meg kell jelentetni olyan írók munkáit, akik világnézetileg nem állnak közel hozzánk, viszont műveikben reálisan ábrázolják országuk társadalmát. A referátum végül az állami irányítás és a kiadók önállóságának kérdéseire tért ki.

Hangsúlyozta, biztosítani kell, hogy a kiadók élni tudjanak az önállósággal, át kell alakítani a kiadói munkamódszereket, jobban érvényesíteni kell a könyvkiadásban az anyagi érdekeltség elvét és biztosítani kell, hogy íróknak, tudósoknak, szakembereknek, s nem utolsósorban az olvasóközönségnek több beleszólása legyen a könyvkiadás ügyeibe.

A referátumot hozzászólások követték. Hegedűs Géza író, a Magvető Könyvkiadó igazgatója főleg a vidéki könyvkiadás fejlesztéséről, a könyvkiadók fokozottabb anyagi érdekeltségének biztosításáról és a költészet népszerűsítéséről beszélt. Rákos Ferenc, az Új Magyar Könyvkiadó igazgatója a műfordítói utánpótlás és a fordítói honoráriumok kérdését vetette fel. Homoróczy Lajos, a Város és Községgazdálkodási Minisztérium főmérnöke a műszaki könyvkiadás kérdéseiről szólott. Gellért Gábor, az Új Magyar Könyvkiadó munkatársa elmondta, hogy szerinte a klasszikus orosz és szovjet művek jövő évi terve túlméretezett. Szécsi Károly műszaki egyetemi tanár kifogásolta, hogy egyes kiváló szakkönyveink nem érnek el még a népi demokratikus országokba sem, annak ellenére, hogy igen nagy az érdeklődés irántuk.

Vágvölgyi Tibor, a Tankönyvkiadó igazgatója üdvözölte azt a törekvést, hogy kiadóink nagyobb önállóságot kapjanak. Jászberényi József, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója többek közt javasolta, hogy a kiadók is rendelkezzenek könyvesboltokkal, amelyekben kiadványaikat terjeszthetik. Radnóti Károly, a Corvina Kiadó műszaki osztályvezetője nyomdaiparunk műszaki fejlesztését sürgette. Lukács Ernőné, a Művelt Nép Könyvkiadó igazgatója a dogmatizmus maradványai ellen vívott harcról beszélt, és szóvátette az ismeretterjesztő művek aránytalanul alacsony szerzői honoráriumát.

Geréb Lászlóné könyvtáros a kiadók és a könyvtárak jobb együttműködését sürgette. Domonkos János, az Új Magyar Könyvkiadó idegennyelvű lektorátusának vezetője, bírálta a kiadónál az elmúlt években uralkodó dogmatikus nézeteket, továbbá a műfordítás elosztásának és honorálásának gyakorlatát. Nemes Béla, a Képzőművészeti Kiadó igazgatója kifogásolta, hogy az idén sokkal kevesebb képzőművészeti könyv jelenik meg, mint tavaly, annak ellenére, hogy az igények nőttek. Veres Péter, a Magyar Írók Szövetségének elnöke főleg a két világháború közti magyar irodalom, elsősorban a társadalomtörténeti munkásmozgalmi irodalom eddig méltatlanul elhanyagolt alkotásaira hívta fel a kiadók figyelmét. Cserépfalvi Imre, a Corvina Idegennyelvű Könyvkiadó igazgatója élesen bírálta a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat tevékenységét. Javasolta, hogy a Corvina a jövőben önállóan terjeszthesse kiadványait a külföldön.

Az ülésen még több felszólalás hangzott el, a konferencia ma folytatódik.

Korábban a Szabad Neten:

Nem átpolitizált, merészebb könyvkiadásra van szükség