Az erős edzés feljavította az "öreg" futballistákat

 

Népszava

Három fronton álltunk ki vasárnap Jugoszlávia válogatott labdarúgó-csapataival szemben, s az eredmény egy győzelem, egy döntetlen, egy vereség. Érték szerint azonban nem ilyen "egyenlő" a helyzet. Úgy látja és ítéli mindenki, hogy csak az "igazi" csapat, a nagy csapat győzelme a fontos.

Ezzel a véleménnyel - amely az A-csapat örvendetes, sőt nagyszerű győzelme fényében a többi eseményre jótékony fátylat akar borítani - nem azonosíthatjuk magunkat.

A fény-oldal

Persze igen nagy dolog idegenben győzni, sőt 3:1-es, tehát biztosnak mondható diadalt aratni a jugoszlávok minden nagy világtornán jelentős szerepet játszó együttese felett éppen Belgrádban! A győzelem örömmel tölt el, csak az késztet meggondolásra, hogy ebben a győzelemben nem láthatjuk az egész magyar labdarúgás megújhodását.

Bozsik kapura lő

Persze elképesztő, hogy még két év múlva is jó lesz a "nagycsapat". Elvégre ha Börzsei, Hidegkuti, Grosics és Bozsik már ma, Puskás pedig a világbajnokság idejére túl is lesz a harmincadik életévén, komoly edzéssel, sportszerű életmóddal még akkor is megőrizhetnek nagy tudásunkból annyit, amennyi talán elég lesz a szép szerepléshez. Tudjuk, hogy válogatott játékosaink néhány hónapja olyan erős edzést folytatnak, amilyent a magyar labdarúgók eddig csak hírből hallottak atlétáktól és úszóktól. Féltünk is, hogy ennek az erős munkának visszahatását megérezzük az elmúlt vasárnap, és az újfajta - mindennapi, sőt hetenként kétszer napközi - edzés következtében pillanatnyilag hullámvölgybe kerülnek játékosaink. Örvendezve úgy látjuk, hogy ebből a hullámvölgyből már ki is kerültünk és az erős edzés haszna már mutatkozik. Mindennél fontosabbnak tartjuk, hogy csapatunk éppen a második félidőben javult fel, az iramot jobban bírta már, mint a közismerten állóképes jugoszláv csapat, s már a gyorsaságuk is kezd visszatérni.

Az árny-oldal

Miközben azonban ezeket az örvendetes tényeket megállapítjuk, sajnálattal kell azt mondanunk, hogy mindezeknek éppen az ellenkezőjét mutatta be a B-csapat. Igen jól kezdett - kivéve a reménytelen belső hármast. Friss és élénk szélsőink támadásai nyomán akár több gól is születhetett volna az első félidőben. De aztán teljesen visszaestek. A belsők váltogatása nem sokat jelentett, viszont a védelem, még inkább Szojka teljes visszaesés felszabadította a jugoszláv B-csapatot, amely a második félidőben bizony egyszerűen átfutott a magyar csapaton. A B-csapat tehát, amiben szerettünk volna a jövő nagy csapatának legalább a vázát felfedezni, nem vált be.

Elismerést érdemelnek az ifjúságiak, mert Belgrádban döntetlent elérni szép teljesítmény.
Végeredményben összesített véleményünket így foglalhatjuk egy mondatba: az erős edzés jelentősen feljavította régi nagyjainkat, de ezzel még nincs megoldva az utánpótlás kérdése.

Rejtő László

Magyarország - Jugoszlávia 3:1 (2:1). Belgrád, 65 000 néző, vezető Seipelt (osztrák). Gólok: Czibor, Kocsis, Puskás, illetve Potakovics. A mezőny legjobbja Bozsik.

Jugoszlávia B - Magyarország B 2:1 (0:1). Budapest, Népstadion, 20 ezer néző, vezette Korner (román). Gólok: Fenyvesi, Kosztics (2). A mezőny legjobbja Kosztics.

Jugoszláv ifi - Magyar ifi 1:1 (1:1). Belgrád, 35 000 néző, vezette Markovics (jugoszláv). Gólok: Bubani, Matesz. A mezőny legjobbja: Szekularac.

Magyar utánpótlás - Burgenland 10:1 (Eisenstadtban).

Korábban a Szabad Neten:

Magyarország - Jugoszlávia 3:1 (2:1)