Nagy Imre elvtárs levele az MDP Központi Vezetőségéhez

 

Szabad Nép

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének

Budapest, 1956. október 4.-én

Tisztelt Elvtársak!

Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára

Kommunista meggyőződésem és a párthoz való ragaszkodásom parancsszavát követem, amikor egyéni érdekeket, presztízsszempontokat vagy sértődöttséget félretéve, ismét a párthoz fordulok. E levelem megírására mindenekelőtt a párt egységének féltése és az a kívánság késztetett, hogy minél előbb a párt soraiban, annak tagságával vállvetve munkálkodhassak a szocializmus építése, az ország felvirágoztatása, dolgozó népünk boldog, békés élete nagy és nehéz feladatainak megoldásán, amihez a párt minden erejének megfeszítésére, minden tagjának szilárd, elvhű helytállására van szükség.

Ugyanakkor, amikor az 1956 júliusi központi vezetőségi határozat nyomán felmerülő új és nagy kérdések, de nem utolsósorban Népköztársaságunk ellenségei számításainak meghiúsítása elengedhetetlenül megköveteli a párt sorainak elvi, politikai és szervezeti egységét, valamint ennek alapján a legszélesebb demokratikus erők nemzeti összefogását - pártügyem tisztázatlansága és a körülötte egyre növekvő bizonytalanság megnehezíti a párt egységes cselekvését, megosztja a párt és a demokrácia erőit, éppen akkor, amikor súlyos gazadasági és politikai feladatokat kell a párt irányításával megoldani. Ebben a helyzetben mindenekfelett álló döntő kérdés a pártegység ügye. Le kívánom szögezni, hogy én a marxizmus-leninizmus tanításait és a párton belüli demokrácia elvei alapján nyugvó pártegységet a párt sikerei alapvető feltételének tekintem. Éppen ezért károsnak tartanám, ha az úgynevezett Nagy Imre-ügy körüli harc a pártban tovább éleződne, ami a pártegység megszilárdulásának, a párt határozott, egységes politikájának akadályává válhatnék, amit pártügyem rendezésével el lehet és el kell hárítani.

Nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy pártügyem rendezése érdekében minden tőlem telhetőt megteszek, ami a marxista-leninista meggyőződésemmel, elveimmel, valamint kommunista és emberi becsületemmel összeegyeztethető. Mint már több beadványomban kifejtettem, most újból szükségesnek tartom leszögezni, hogy

a.) egyetértek a párt politikai fővonalával - iparunknak, mezőgazdaságunknak, egész népgazdaságunknak a marxizmus-leninizmus szellemében, a sajátos magyar viszonyoknak megfelelően a szocializmus alapjaira való helyezésével - amelyet az 1953 júniusi központi vezetőségi határozat és a III. kongresszus határozatai szabnak meg;

b.) egyetértek a demokratikus centralizmus lenini elvével, amelynek alapján magamra kötelezőnek tartom a párt határozatait, még akkor is, ha azokkal részben vagy egészben nem értek egyet;

c.) egyetértek az 1956 júliusi központi vezetőségi határozat azon elvi célkitűzéseivel, amelyek a XX. kongresszus szellemében vezetik a pártot a szocialista demokrácia útján. Bár a határozat számos kérdésében más véleményen vagyok, a határozatot magamra kötelezőnek tartom és küzdök a megvalósításáért. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy politikai és ideológia tevékenységemmel kapcsolatban az elmúlt időszakban elhangzott vádakat megfelelően vezető pártfórum nyilvánossága előtt megvitassuk, s amennyiben az eszmei tisztázás eredményeként szükségesnek mutatkozik, az alaptalannak bizonyult vádak helyreigazításával egyidejűleg a magam részéről kész vagyok a ténylegesen fennálló hibák elismerésére. Meggyőződésem, hogy ügyemet mind a pártegység, mind a politikai és gazdasági feladatok sikere érdekében rendezni kell. Annál inkább hangsúlyoznom kell ezt, mert a pártból való kizárásom a párton belüli demokrácia, a párt szervezeti szabályzata megsértésével történt és pártszerűtlen volt. Ez a meggyőződésem vezetett, amikor vezető pártszervezetekhez több beadványt intéztem, s ez indított arra is, hogy legutóbb régi alapszervezetem pártbizottságához forduljak.

Mindezek alapján úgy érzem, hogy a pártban a helyem, amelyben közel 40 esztendőt töltöttem, s amelynek soraiban a nép, a haza, a szocializmus ügyéért hol fegyverrel a kézben, hol munkával, szóval vagy tollal, a legjobb képességeim szerint küzdöttem. Kérem tehát a Központi Vezetőséget, hogy pártügyemet tegye újabb vizsgálat tárgyává és annak redményeképpen állítson vissza a párttagsági jogaimba, hogy ily módon pártügyem lezárásával is segítse elő a párt és az ország előtt álló feladatok minél eredményesebb megoldását.

Budapest, 1956. október 4.-én

Kommunista üdvözlettel:

Nagy Imre

s. k.

Az MDP Központi Vezetősége Politikai Bizottságának határozata

Budapest, 1956 október 13.

A Politikai Bizottság megtárgyalta Nagy Imre elvtárs október 4.-i levelét, amelyben párttagságának visszaállítását kérte.

A Politikai Bizottság elhatározta:

1.) Hatálytalanítja az 1955 novemberi határozatot, amely Nagy Imre elvtársat kizárta a párt soraiból, mert jóllehet követett el politikai hibákat, ezek nem tették indokolttá a pártból való kizárását. A kizárási határozat létrejöttében jelentős szerepet játszott Rákosi Mátyás elvtárs személyi elfogultsága. Mindezeket figyelembe véve, a Politikai Bizottság Nagy Imre elvtársat visszahelyezi párttagsági jogaiba.

2.) Javasolja a Központi Vezetőségnek, hogy az ügynek még nyitott kérdéseit a közeljövőben vitassa meg, tisztázza a Nagy Imre elvtárs által ténylegesen elkövetett hibákat, valamint azt, hogy a korábbi párthatározatokban mennyiben voltak túlzások vagy helytelen megállapítások.

Ezen intézkedések lehetővé teszik, hogy a Központi Vezetőség az ügyet elvi alapon véglegesen tisztázza és lezárja.

A magyar pártvezetés egyre növekvő félelemmel szemlélte, ahogy a pártellenzék és a tömegmozgalom átveszi a sajtó, a rádió és az egész nyilvánosság irányítását. De belpolitikai reformok helyett sürgősebbnek tartották Magyarország táboron belüli helyzetének újrafogalmazását. Gerő szeptemberben a Szovjetunióba utazott, ahol találkozott Titoval. Megállapodtak egy októberi jugoszláviai csúcstalálkozó időpontjában. Kádár a Kínai Kommunista Párt kongresszusára utazott. A Jugoszláviába készülő Gerő Ernő október 12-én közölte Andropov szovjet nagykövettel, miszerint "most már világos, hogy Nagy saját programjával akar visszatérni a pártba. Előre látni kell, hogy Nagyot egy idő után valószínűleg vissza kell venni a pártvezetésbe, a KV-be, esetleg a Politikai Bizottságba is, mivel ebben az irányban igen nagy a nyomás. Ha viszont Nagy visszakerül a Politikai Bizottságba, akkor lehetséges, hogy ő lesz a "helyzet ura". Gerő igen sötét képet festett arról, hogy Nagy politikája (amelyet szerinte az "iparfejlesztés "lélegzetvételnyi szüneteltetése", az áldemokratizmus és a szövetkezetellenesség" jellemez) mennyire népszerű, úgyhogy e "veszélyes elgondolások" megvalósítása esetén Magyarország berendezkedése még kevésbé hasonlít majd a szocializmushoz, mint Jugoszláviáé. Ennek ellenére a teljes magyar pártvezetés (Gerő, Hegedüs, Kádár, Kovács István, stb.) Belgrádba utazott, és csak október 23-án tért vissza. Andropovot Gerő víziójánál is jobban megijesztette a magyar első titkár teljes tanácstalansága a teendőket illetően, úgyhogy azt jelentette Moszkvának: ha folytatódik az "ellenállás elkerülésének politikája", akkor valószínűleg Nagy Imre lesz az ország vezetője.