Szabad Nép
Az elmúlt hónapokban igen sok vita, értekezlet, megbeszélés foglalkozott a magyar nevelésügy égető kérdéseivel. Könnyen azt gondolhattuk, hogy ezek után a második Petőfi-köri vitán ismét a korábban felvetett kérdések kerülnek majd szóba. Nem ez történt. Mintegy negyvenen jelentkeztek még felszólalásra, s igen sokan eddig alig érintett, új problémáról beszéltek. A vita menetének leginkább talán a nemrégiben megtartott balatonfüredi pedagógusértekezlet szabott irányt. A balatonfüredi értekezlet zárónyilatkozatához a Petőfi Kör jelenlevői valamennyien nagy lelkesedéssel csatlakoztak.
Faragó László elvtárs, középiskolai tanár, a Pedagógus Főiskola volt főigazgatója a neveléstudomány néhány elvi kérdéséről szólva, részletesen elemezte, hová juttatta a magyar nevelésügyet a szektás politika.
- A magyar pedagógia elzárkózott térben, időben és elzárkózott a valóságtól - mondotta. - Nyugat felé felszedtük a síneket. Fehérre és feketére osztottuk a világot, s ami Nyugatról jött, azt csak célzatosan lehetett beállítani. Ugyanakkor eltorzították a szovjet neveléstudomány igazi nagy eredményeit, Makarenóról megfeledkeztek.
Faragó elvtárs kifejtette, hogy zárkózott el a magyar pedagógiai tudomány a neveléstudomány múltjától, elsősorban a magyar pedagógiai hagyományoktól.
- De elzárkózott pedagógiánk - hangoztatta - a magyar valóságtól is.
Elemezte, mit jelent a nagyobb szabadság követelése a pedagógiában, s hangoztatta, nagyobb szabadságra van szükség a kutató munkában is. Mi is azt akarjuk - mondotta -, hogy nálunk is minden madár énekeljen. S ki a madár? Aki tud énekelni.
Bakonyi Pál, a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet tanszékvezetője az oktatási osztályok munkájának nehézségeiről beszélt. Az oktatási osztályok - mondotta - nemcsak egy helytelen politika végrehajtói, hanem egyben egy értelmiségellenes politika áldozatai is voltak.
Ágoston György, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem pedagógiai tanszékének vezetőjéről már szó esett a korábbi vitán is. Ágoston elvtárs most elismerte, hogy az őt ért bírálatok jogosak, indokoltak voltak.
- Elkerülhetetlen - mondotta -, hogy az ember ma különösen, ha vezető posztot tölt be, ne nézzen szembe saját hibáival, ne mérje le minden szavát és tettét, ne állítsa az emberiség és tudomány mércéje alá. Belátom ezt még akkor is, ha nehéz ezt megérteni hosszú évek után, hogy amit akkor bátorságnak, harcosságnak hittünk és éreztünk, az lényegében alkalmazkodás volt.
Elmondotta hogy az 1950-es, oktatásról szóló párthatározat, amelyet annak idején meggyőződéssel végrehajtott, a pedagógiai tudomány megbénítását, tehetséges emberek félreállítását, becsületes emberek megrágalmazását eredményezte.
Papp Gyögyné bicskei pedagógus az orosz nyelvtanítás problémáit ismertette. Utána Kemény Csaba, a III. kerületi DISZ-bizottság munkatársa lépett az emelvényre.
Fellszólalását igen gyakran szakította meg a hallgatóság tiltakozása. Mint a hozzá intézett kérdésekből kiderült: régi hibáinak őszinte feltárása nélkül akart az új politika szellemében beszélni. Azonban itt is bebizonyosodott, hogy ez lehetetlen.
Többen beszéltek arról, milyen szükség lenne a múlt elemzésére.
Ha máshol nem végzik el ezt az elemzést, kötelességünk ehhez magunknak is hozzájárulni - mondta Nagy Balázs. - Éppen előrehaladásunk érdekében van szükség a hibák feltárására, a bűnök határozott elítélésére s a bűnösök megbüntetésére.
A felszólalókhoz nagyon sok kérdés érkezett. Megkezdték többek között, miért halad olyan lassan tudósaink, így Szabó Árpád rehabilitációja, miért nem esett eddig szó Kosáry Domonkos rehabilitálásáról.
A vita lapzártakor még tart.
(Tudósítónktól.)