Szabad Nép
Gerő Ernő elvtárs, az MDP küldöttségének megérkezése után üdvözlő beszédet mond a belgrádi pályaudvaron. Gerő elvtárs mellett a kép előterében: Alexander Rankovics. |
Zenica, október 18.
A régi Szarajevóban egy elmaradott országrész elmaradott székhelyén nemigen jártak magas rangú külföldiek. A legnagyobb rangú vendég egy Habsburg trónörökös volt, de élve az se tért vissza - Gavrilo Princip jóvoltából. Viszont a szocialista Bosznia-Hercegovina fővárosának egyheti "külföldi" programja: Tegnap járt itt a magyar szakszervezeti küldöttség, pár napja mentek el az angol újságírók, a román gazdasági delegációk, ma érkezett a Komszomol küldöttség, szombaton jönnek a cseh újságírók, kedden érkezik a román delegáció, most tárgyalt Peng Hu-aj a Bosznia Hercegovina-i vezetőkkel.
És csütörtökön reggel fél nyolc órakor megérkezett a magyar küldöttség, amelyet Gyuro Pucar, a Bosznia-Hercegovina-i népi szkupcsina, vagyis a parlament elnöke és más párt- és közéleti vezetők fogadták. A delegáció megtekintette Szarajevó nevezetességeit. Először a Gavrilo Princip Múzeumba mentek, amelynek emlékkönyvébe Gerő elvtárs a következőket írta. "A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság népeivel együtt a magyar nép kegyelettel őrzi azok emlékét, akik a szabadságért küzdöttek és életüket is áldozták érte." A vendégek megtekintették az elnöki palotát, a régi török emlékeket, a modern lakótelepeket, majd a Bosznia-Hercegovina-i Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának palotáiban megbeszélést folytattak a helyi párt- és állami vezetőkkel. Délben Gyuro Pucar ebédet adott a magyar küldöttség tiszteletére.
Röviden Szarajevóról a Balkán egyik legszebb városáról. Éppen tíz éve jártam itt - most nem ismertem meg a várost. Akkor a 90 ezret sem érte el Szarajevó lakossága, ma 170 ezer felett van. A tíz év előtti Szarajevóban még a török világ és a K. u. K. garnizonok hangulata csapott meg. A mai Szarajevó egy darab modern Európa, gyönyörű stílusú, izgalmasan új épületek (évente ezer új lakást építenek), egy opera, egy drámai színház, tíz mozi, egy szállópalota, amelyet érdemes volna elcserélni a Szabad Nép-székházzal, egy 70 ezer példányban 8, illetve 12 oldalon megjelenő nagy alakú napilap, hetilapok, folyóiratok, egy, a belgrádinál sokkal szebb pályaudvar, új gyárak és tudományos intézmények - ez áll szemben a régi világot jelképező százegy mecsettel, s nem tudni hány török kocsmával, kávézóval és temetővel. Tíz esztendő alatt Szarajevó lerázta magáról a XX. század közepén oly makacsul kitartó középkort.
Csak kevés ideig maradhattunk a gyönyörű városban, két órakor indult a magyar küldöttség Zenicára.
Titó, Gerő és Hegedüs elvtárs beszélgetnek a belgrádi fogadáson |
Zenica az új Jugoszlávia egyik legnagyobb nehézipari kombinátja, ahol hat évvel ezelőtt még kukoricaföldek húzódtak, ma modern kohók, kokszolók, hengermű állnak. Zenica acéltermelése hamarosan eléri az évi 250 ezer tonnát. A magyar vendégeket Juvicsica igazgató fogadta, majd a küldöttek megtekintették a fontosabb üzemrészeket. A gyárlátogatás után többórás megbeszélésre került sor. A küldöttség tagjai számtalan kérdést tettek fel a munkatanács és az igazgató bizottság tagjainak és az igazgatónak a tervezés, a gazdasági vezetés, a bérezés, a munkatanács és az igazgatói hatáskör problémáiról. A magyar küldöttség elégedett volt a látottakkal és tapasztalatokkal, általános volt a vélemény, hogy a vasmű a legtöbb vonatkozásban nemzetközi színvonalú modern alkotás, méltán lehet rá büszke Jugoszlávia munkásosztálya és egész népe.
A magyar küldöttség a késő éjszakai órákban utazott el Zágrábba.
Fekete Sándor