A Köztársaság tér a forradalomban

 

(www.56emleke.hu)

A Köztársaság tér Budapest legnagyobb zöld felületű köztere a VIII. kerület Rákóczi út - Népszínház utca által határolt háromszögében. A kezdetben külterületi tér neve 1873-ig Lóvásár, majd 1873 és 1902 között Újvásár tér. Elnevezését 1902-ben Tisza Kálmán térre változtatják és így szerepel 1946-ig, amikor az újonnan kikiáltott köztársaság tiszteletére nevezik át, máig tartó érvénnyel. A pártpolitika csak az 1940-es években teszi be a lábát a sokáig piacként szolgáló területre, amikor a németországi náci párthoz szorosabban-lazábban kötődő szervezetek költöznek a Tisza Kálmán tér 27. számú házba. Az 1940-től Reichsdeutsches Haus (Birodalmi Német Ház) elnevezéssel működő intézmény a Volksbund Lendvay utcai központja mellett a nemzetiszocializmus szimpatizánsai és külföldi vendégeik bázisává vált.

A háború után a megüresedett épület lett a legális magyarországi kommunista mozgalom első székháza Budapesten. Itt működött 1945. január 18. és augusztus 1. között a Magyar Kommunista Párt (MKP) Központi Bizottsága, majd az Akadémia utcai pártközpont használatba vétele után az MKP (1948 után a Magyar Dolgozók Pártja - MDP) Budapesti Bizottságának adott otthont.

Emiatt a tér és az épület története szorosan összefonódott az 1956-os forradalom és szabadságharc történetével. Horváth Miklós kutatásaiból tudjuk, hogy október 23-án délután objektumvédelmi célból Tompa Károly hadnagy parancsnoksága alatt megfelelő felszereléssel és fegyverzettel a belső karhatalom 46 tagja érkezett az épületbe. Az őrség a forradalom napjaiban hatáskörét túllépve többször beavatkozott a téren folyó harcokba, ezeknek az összecsapásoknak a forradalmárok részéről súlyos sérültjei is voltak. Október 24. és 28. között az épület védelmét három szovjet harckocsival erősítették meg, amelyek a budapesti pártbizottság első titkárának, Kovács Istvánnak kérésére távoztak a térről.

A Köztársaság tér a forradalom alatt

Az épületen belül ezekben a napokban élénk politikai munka folyt, cikkeket, rádiókommentárokat, röplapokat szerkesztettek és október 27-én meg tudott jelenni az Esti Budapest (az Esti Hírlap elődje) egy száma is, amelyet a Szabad Néppel együtt páncélkocsik segítségével terjesztettek szerte a fővárosban. A pártbizottság vezető tisztségviselői a az MDP Központi Vezetősége (KV) tagjaiként részt vettek a pártközpontban az október 24-ére virradó éjszakától kezdve tartott üléseken, közülük Kovács István október 24-25-én vezetője, Mező Imre pedig fennállása alatt végig tagja a KV "keményvonalas" politizálást folytató Katonai Bizottságának (A testület tevékenységéről Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor, ill. Ripp Zoltán kutatásaiból tájékozódhatunk).

Október 28-án délután a Politikai Bizottság döntése értelmében és Janza Károly honvédelmi miniszter (más forrás szerint a Katonai Bizottság) utasítására több magas rangú tiszt kíséretében a budapesti pártbizottság épületébe érkezett Tóth Lajos ezredes. Feladata, hogy Mező Imre és Földes László (szintén a Katonai Bizottság tagja) segítségével, mint katonai "törzs" irányítsák a párthatalomhoz hű munkásosztagok megszervezését és felfegyverzését. Október 27-28-án négy fegyverbázist telepítenek Budapest területén, amelyekbe vidéki raktárakból szállítanak fegyvereket. Az önkéntesek szervezése a kerületi kiegészítő parancsnokságokon keresztül elkezdődik, amelyekhez a Honvédelmi Minisztériumból egy összekötő és egy kiképzőtisztet küldenek a munka támogatására. A jelentkezők száma Tóth Lajos ezredes szerint kerületenként 70 és 300 fő között mozog. Tóth ezredes az október 30-ára virradó éjszakán parancsot ad a kiküldött tisztekből, a kerületi párttitkárból, a szakszervezeti megbízottból és a kerületi kiegészítő parancsnokból álló szervező bizottság alakítására, amely egyben a munkásmilícia kerületi parancsnoki teendőit is ellátná. Az elinduló szervezést október 30-án a központ, a Köztársaság tér 26-27. számú épületegyüttes ostroma zavarta meg.

Október 30-án hajnalban a pártbizottság őrségének az élelmiszerrel együtt rendőrruhákat szállítanak, a karhatalmisták átcserélik saját, veszélyessé vált egyenruhájukat. Fél 10-10 körül két nemzetőrökből álló egység érkezik a pártbizottság bejáratához, köztük a VIII. kerületi rendőrkapitányság két rendőre. Igazoltatás szándékával közelítenek, mivel a téren tartózkodó forradalmárok és civilek tudni szeretnék, a pártbizottságon nem "ávósok" tartózkodnak-e. A rendőröket még beengedik a kaput őrző rendőrök és karhatalmisták, ám a civilek belépésére kézigránáttal válaszolnak, amelynek hatására a behatolók és a védők egyaránt gyorsan fedezékbe húzódnak. Így történhet, hogy a nemzetőr egységben érkező két rendőr az előcsarnok oszlopa mögé ugorva az épületben reked, míg a kapuőrség több tagja a kapun kívül keresi a biztonságot. Közülük a kaput őrző három rendőr a pártbizottság fala mellett a Kenyérmező utca felé távozik, majd azon át visszatér a Mosonyi utcába, ahonnan küldték őket. A kint menedéket kereső 4-6 államvédelmi sorkatona a tér fái felé fut. Ekkor társaik - máig tisztázatlan okból, talán árulónak vélvén őket - utánuk lőnek a pártbizottság épületéből. A lövések következtében Orczi Károly és Zsótér János megsérül, kifutó társaik közül egy (más források szerint két) karhatalmista életét veszti.

Elfogott ÁVH-sok a pártház falánál, a sortűz előtt

A fent leírt módon kezdődő és kora délutánig változó intenzitással folyó, egyenlőtlen küzdelmet a térre érkező, eredetileg a pártbizottság felmentésére küldött tankok döntik el. A Galó István vezette alegység több tankja - a bennük tartózkodók későbbi vallomása szerint tévedésből és a helyismeret hiánya okán - tűz alá veszi a pártházat. A védők ekkor a megadás mellett döntenek, Mező Imre és két (más források szerint egy) katonatiszt kimegy tárgyalni a felkelőkkel, ám eközben Mezőt és társát (társait) találat éri. A titkár sérülésébe november 1-jén 6.45-kor a Péterfy Sándor Utcai Kórházban belehal. A pártházba hatoló ostromlók és a védők egy csoportja között tűzharc alakul ki, amelynek tűzfészke az első emeleten található tanács- vagy moziteremként emlegetett helyiség. A védők nagyobbik része ekkorra már a két épület pincéibe húzódott vissza. Az első emeleti tanácsteremből csigalépcső vezet le a pártbizottság pincéjébe, ennél a lépcsőnél bújik el K. Farkas József belső karhatalmista és több társa, és bocsátkozik tűzharcba a terembe hatoló forradalmárokkal. Az itt kialakuló tűzharcban veszti életét Várkonyi György hadnagy, Tompa Károly hadnagy helyettese is. A feldühödött tömeg közvetlenül a pártházba jutás után több védőt bántalmaz, meglincsel, hét karhatalmistára (közöttük K. Farkas Józsefre) a pártház falánál lövéseket adnak le. A K Farkasékra irányzott lövéseknek több súlyos sebesültje és egy halálos áldozata (Kucsera Zoltán) van, akinek a holttestét Hollós Ervin és Lajtai Vera közlése szerint a későbbiekben nem sikerült megtalálni. A hat túlélő közül K. Farkas és négy társa tanúként szerepel több, a megtorlás során lefolytatott perben. A tömeg Papp József ezredest - az orvosszakértői vélemény szerint a halál beállta után - és egy másik egyenruhás férfit - még élve vagy már holtan - lábánál fogva a tér fáira akaszt. Más védők holttesteit is meggyalázzák.

Az ostromnak és a lincselésnek 1989 előtti adatok szerint 25 halálos áldozata volt. A forradalmat kutató Eörsi László szerint az ostrom alatt és után 23 védő és számos forradalmár veszítette életét. Gosztonyi Péter 12-13 főre teszi "a pártház kapitulációja után legyilkoltak" számát. Horváth Miklós kutatásai szerint 10-12 védőt lincseltek meg az ostrom után, a forradalmárok vesztesége pedig közel 50 fő lehetett.

Tulipán Éva