A Magyar Írók Szövetségének nyilatkozata

 

Magyar Honvéd, 1956. november 22.

1. A Magyar Írók Szövetségének elnöksége küldöttséget bízott meg azzal, hogy keresse fel a szovjet parancsnokság vezető képviselőit. A találkozás november 20-án megtörtént: részt vettek a magyar rendőrség vezetői is. A küldöttség nyíltan feltett kérdéseire mind a szovjet, mind a magyar hatóságok képviselői - Sepilov külügyminiszter szavaira is hivatkozva - ígéretet tettek, hogy a magyar lakosság köréből történt letartóztatások ügyében a legmesszebbmenő törvényességet fogják érvényre juttatni. Senkit az ország területéről el nem visznek, senkit a felkelésben való részvételéért nem üldöznek. Az elfogottak ügyét a lehető legrövidebb idő alatt kivizsgálják, a közönséges bűntettel terhelteket, vagy azokat, akiket november 10-e után még fegyveres cselekedeten értek, a magyar hatóságoknak adják át, hogy magyar törvények szerint folytassák le ügyüket, a többieket rövid úton szabadon bocsátják. Amennyiben ettől az elvtől tévedésből, a bonyolult helyzet folytán vagy hamis feljelentések alapján egyes esetekben eltértek vagy eltérnek, a szovjet hatóságok képviselői és a magyar rendőrség vezetői a lehető leggyorsabb orvoslást ígérték meg, hivatkozva több, már eddig is jóvátett esetre. A szovjet parancsnokság képviselői kérték az Írószövetséget, hogy minden tudomására jutó hibás vagy kétes esetet azonnal közöljön a parancsnoksággal kivizsgálás, illetve jóvátétel céljából.

2. A Magyar Írók Szövetségéhez mind gyakrabban intéznek kérdést a munkásság köréből: milyen tanácsot adnak az írók a sztrájk folytatását vagy a munka felvételét illetően? Az Írószövetség a sztrájkot annyira a munkásság sajátos fegyverének tartja, hogy ebben a kérdésben mindenféle kezdeményező lépésre csakis a munkásságot ismeri el illetékesnek.
Az Írószövetség elnöksége november 21-i ülésén foglalkozott a Nagy-budapesti Központi Munkástanács november 16-i és 21-i határozatával és több más olyan határozattal, amely a munka megkezdéséről intézkedik. Ezekben a határozatokban a munkásság csorbítatlanul fenntartja követeléseit, és megőrzi a sztrájk újrakezdésének jogát.

Az Írószövetség a békés munka, szabad élet mielőbbi biztosítását kívánja, hogy zavartalanul és új eszközökkel bár, de változatlan erővel küzdhessünk a forradalom vívmányainak megőrzéséért és továbbfejlesztéséért.

Ezért az Írószövetség helyesnek tartja, hogy a termelőmunka minél előbb induljon meg, vagy ahol már folyik, ott fokozódjék. Ennek elérésére szükségesnek látja azt is, hogy a kormányzat szervei sürgősen tárgyaljanak a munkásság teljes jogú megbízottaival.

A Magyar Írók Szövetsége újból hangsúlyozza, hogy a magyar nép forradalmi követeléseit maradéktalanul magáévá teszi és azokért minden erejével harcol.

Magyarország társadalmi és gazdasági rendszere a demokratikus eszközökkel felépített szocializmus legyen, a nemzeti sajátosságok figyelembevételével, érvényben tartva az 1945-ös földreformot és a gyárak, nagyüzemek, bányák, bankok társadalmi tulajdonba vételét.

3. Az irodalomnak, művészetnek forradalomban kivívott legszentebb joga a szabadság és az igazmondás. Ezt a jogot megvédjük s népünk iránti felelősséggel élünk vele. A jövőben is csak olyan sajtómunkában (beleértve a rádiót stb.) veszünk részt, amelynek vezérelve az igazmondás és a nép ügyének szolgálata.

Ezt a határozatunkat a november 12-i közös kiáltványt aláíró értelmiségi szervezetek elé terjesztjük és azokat is csatlakozásra hívjuk fel.

Budapest, 1956. november 21.

Magyar Írók Szövetsége

(Megjelent: Egy népfelkelés dokumentumaiból, 1956. Vál.: Korányi G. Tamás. Budapest, 1989. 156-157. l.)