A szexepil testbeszéde

Peter Bogdanovich amerikai rendező annak idején Az utolsó mozielőadás című filmjének szereplőválogatásakor leírta Cybill Sheperd testbeszédét, amikor a színésznő bement a terembe farmerben és dzsekiben: "Semmi feltűnő nem volt rajta. Leült egy dohányzóasztalhoz, amin egy szál rózsa volt a vázában. Beszéd közben elkezdett játszani a rózsával, és azt hittem, hogy az elhervad a forróságtól. Neki adtam a szerepet."

A gesztusok egykorúak az emberiséggel. Már az ősi falfestményeken is látjuk, hogy különböző testtartású, ezáltal különböző hangulatot sugárzó állatokat, embereket jelenítettek meg őseink. Kommunikációnk verbális és nem verbális közlésekből áll, s míg a előbbihez a szavak, mondatok, utóbbihoz a mimika, a testtartás és a gesztusok tartoznak. A két közlési mód aránya 40-60% a metakommunikáció javára. A húszszázalékos előny ellenére sokan figyelmen kívül hagyják a metakommunikációt - nem csak a mindennapi beszélgetésekben, de a különböző adrenalint termelő, pulzusszámot felgyorsító szituációkban is.

A gesztikuláció, a mimika, a járás és egyéb - a nők számára sokszor nem tudatos - testbeszéd egyfajta szexuális üzenet a férfiaknak. S bármennyire hihetetlen ez a játék oda-vissza működik, hiszen a domináns megjelenés, egy ringó járás, magabiztos mozdulatsor a hölgyek számára is egyértelmű jelzések sora.

Florenz Ziegfeld a Ziegfeld Follies táncosnőinek kiválasztásakor egy fehér vásznat feszített ki a színpadon, és a csaknem meztelen, magas sarkú cipőt viselő lányoknak át kellett vonulniuk a vászon mögött. Ziegfeld csak a lányok körvonalait látta: "Mielőtt megnézem az arcukat, látni akarom, hogyan mozognak. Több a szex a járásban, mint az arcban vagy az alakban" - mondta. - "Egy nőnek lehet a legszebb arca és a legcsodásabb alakja, ám ha a járása nem teljesen megfelelő, átkozottul elronthat mindent."

A következő mozdulatsorokat csak és kizárólag akkor alkalmazzuk, ha teljes magányosságban szeretnénk leélni hátralévő éveinket. Hideg pillantások, gúnyos mosolyok, beszélgetés közbeni körömpiszkálások, homlokráncolások, ásítások. A leghatásosabbak akkor vagyunk, ha közlekedés és beszéd közben fel sem nézünk, leszegett fejjel kommunikálunk. A szétterpesztett lábfejekkel haladó, ál-magabiztosságot vetítő menő sem kelt pozitív hangulatot, s az sem mindegy, hogyan ülünk. A szorosan zárt lábakkal ücsörgő hölgyek a teljes elutasítást, a "még véletlenül se szólj hozzám és rám se nézz" hangulatot árasztják magukból.