Guernicától Bilbaóig

"Guernicától Bilbaóig dübörgött a föld, a bombázásra gondolj és arra, ki öldökölt" - énekelte 1981-ben egy magyar punkzenekar, a legendás ETA. Szállóige volt a No Pasarán, teret neveztek el Zalka Mátéról, és a történelemkönyvekben szerepelt egy kép, általában Dolores Ibárruriról. Körülbelül ezek voltak a spanyol polgárháborúra utaló ikonok a magyar tömegkultúrában. A nagyon felületes képet műveltségünkben most teljessé tehetjük: Anthony Beevor monografikus igényű könyve a XX. század egyik legizgalmasabb eseménysorozatáról magyarul is megjelent.

Az ember egy kicsit nem figyel oda, és máris tévhitek, előítéletek rabja lesz. A spanyol polgárháború úgy élt az emlékeimben, mint a világkommunizmus egy dicső fejezete, amelyet elkerült a sztálinizmus és a kominternizmus okozta rontás. Azt persze tudtam korábban is, hogy Franco rosszfiú volt.

Pedig a helyzet az, hogy a kommunistáknak és a szovjet intrikáknak nagy szerepe volt a köztársasági oldal bukásában. Csak a kommunista vezetésű katonai egységeket fegyverezték fel, kiszorították a hatalomból a trockistákat, a szocialistákat, az anarchistákat, könyörtelenül kivégezték-elrabolták-bebörtönözték a velük egy oldalon harcoló, de az oldalon belüli vezető szerep tekintetében rivális szereplőket is. Dolores Ibárruri sem volt egy szent, Gerő Ernő - mozgalmi nevén Pedro - pedig az egyik leggusztustalanabb figurája volt az eseményeknek. A nemzetközi brigádok hadtörténetileg inkább öngyilkosjelölt amatőröknek látszanak a könyv alapján (ettől persze még elkötelezettek és fényes tekintetűek lehettek!).

Rendelje meg!

727 oldal, 3040 forint. Kiadó: Európa Könyvkiadó

A köztársaság bukását természetesen a leginkább az okozta, hogy míg Hitler és Mussolini fegyverrel és csapatokkal támogatta Francót, addig Franciaország és Anglia semmilyen segítséges nem nyújtott a köztársasági oldalnak (sőt, Anglia passzív szimpátiával viseltetett Franco iránt). Mindkét diktátor jó terepnek találta Spanyolországot az újonnan kifejlesztett fegyverek és repülőgépek tesztelésére. A címben említett, a baszkok számára kultikus város, Guernica lebombázása hadászatilag például meglehetősen indokolatlan volt, inkább gyakorlási lehetőség volt a pilótáknak. Anglia és Franciaország hipokrita és képmutató hozzállása 70 év után is dühítő, különösen, hogy nem csak Franco győzelméért tehetők felelőssé, hanem azért is, hogy a köztársasági oldalon a kommunisták kerültek vezető szerepbe, hiszen az egyetlen támogató, a Szovjetunió valójában csak őket támogatta.

A könyv legmegdöbbentőbb tanulsága, hogy milyen mélyre tud süllyedni az emberi élet árfolyama. Nem foglaltak el várost anélkül, hogy néhány száz - többnyire ártalmatlan - lakost ki ne végeztek volna, s rendszeres volt mindkét táborban a házon belüli tömeges kivégzés piszlicsáré ügyek miatt. Gyakorlatilag napi rutinná vált tucatnyi ember felsorakoztatása és lelövése egy rossz beszólás miatt, ami felfoghatatlan.

A spanyol polgárháború ezért érdekes: az emberi jellemtorzulás szélsőségei és a legnemesebb szándékok egyszerre voltak jelen. A történelem egyik legérdekesebb és legtragikusabb, szinte felemelő kísérlete Barcelona anarchista kormányzása, és hátborzongatóan szépek a baszkok hagyománytiszteletének és szabadságszeretetének megnyilvánulásai is. Mindkét történet részletei sokat segítenek a jelenlegi Spanyolország és a baszk terrorizmus árnyaltabb megértésében.

Anthony Beevor könyve elfogulatlan, mániákusan részletes, egyetlen hibája talán a túl aprólékos hadászati leírások tobzódása, ezek azonban akár át is ugorhatóak. Elolvasása után nyugodtan kipipálhatjuk magunknak a spanyol polgárháborút: ezt tisztába tettük.