Pablo felemelkedése és bukása

A világ legismertebb, legkeresettebb és legkegyetlenebb drogcsempészét a kolumbiai rendőrség ölte meg. Pablo Escobar likvidálását az USA titkos akciói is támogatták. Mark Bowden könyve a kormányok, diplomaták, titkosszolgálatok, rendőrök, halálbrigádok és bűnöző alkalmi koalíciójáról szól.

Úgy lőtték le a medellíni kartell fejét, mint a veszett kutyát. Pablo Escobar tudni vélte, másra nem számíthat, és igaza lett. 1993. december 2-án a Medellín Las Olivas negyedében lévő rejtekhelyét körbevette a kolumbiai rendőrség különleges alakulata. A Bloque de Búsqueda behatolt a házba és mindenkit megölt. Kolumbia egy pillanatra fellélegezhetett.

Escobar erőszakos, kíméletlen társadalomban szocializálódott. Kolumbia előtte is kegyetlen hely volt, ám Escobar kifinomult hatékonyság növelő módszerei még borzalmasabb országgá tették.

Ha úgy vesszük, végtelenül egyszerűen lett Kolumbia rettegett személyisége. Plata o plomo. Ezüst vagy ólom: a bíró, a rendőr, a politikus, akárki vagy együttműködött - és hagyta magát korrumpálni - vagy meghalt.

Pablo Escobar utcai bűnözőként kezdte karrierjét, és minden idők egyik legveszélyesebb bűnszövetkezete, a madellíni kartell vezetőjeként halt meg. A medellíniek tették a kokaint Kolumbia legkurrensebb exportcikkévé, Escobar pedig annyira mérhetetlenül meggazdagodott a kábítószer csempészetén, hogy első éves egyetemisták kénytelenek elgondolkodni: mivégre erőlködnek. Az érettségi nélkül üzletelő Escobarnak több pénze volt, mint a világ összes vállalati igazgatójának.

Hatalma csúcsán amnesztiát harcolt ki magának: megegyezett a kormánnyal, hogy eltörlik a kiadatás intézményét (nem akart az USA-ban bíróság elé állni), továbbá az ügyészség minden vádat ejt, cserébe Escobar börtönbe vonul, és elítélik valami piti bűncselekményért, miután beismerő vallomást tett. Az egyezséget felrúgta: semmit sem ismert be.

Igaz, beköltözött abba a börtönbe, amit a kormány kizárólag neki és embereinek emeltetett - Escobar elképzelései és kívánságai alapján -, ám ez nem jelentett pozícióvesztést. Luxuskörülmények között töltötte napjait, és az úgynevezett börtönből irányította az üzletet. Amikor pedig úgy ítélte meg, az életére törnek (ami az adott pillanatban nem volt igaz), előásta a börtön területén elrejtett arzenálját, és elhagyta az intézményt.

Menekülése és rejtőzködése 16 hónapig tartott, és a végén lelőtték. Üldözői nem is akartak mást: Escobar "egyszerűen túl gazdag, túl hatalmas és túl erőszakos volt".

Amitől ez a történet több, mint egy krimi, az az, hogy Escobar üldözésében és kiiktatásában részt vett az Egyesült Államok is.

Mark Bowden nagyszerű könyve erről a folyamatról szól. Arról, hogyan ismerte fel az USA (és a kolumbiai kormány), hogy a hagyományos bűnüldözői módszerek hatástalanok, milyen titkos akciókat hajtottak végre Kolumbiában, hogyan voltak közvetett kapcsolatban a Los Pepes (Pablo Escobar Üldözöttei) elnevezésű halálbrigáddal. A Los Pepes Escobar módszereit alkalmazta Escobar ellen: nem őt kereste, hanem megölte társait, megfenyegette ügyvédeit, zaklatta családját.

Hivatalosan a Los Pepes és a Kereső osztag (Bloque) 129 "medellíni kartelltagot" ölt meg. (ám a Los Pepes tagjai szerint csak a halálbrigád legalább 300 személlyel végzett.) Escobar bombáinak, válaszcsapásainak 127 áldozata volt. Az akciókban 147 rendőr halt meg. Börtönbe 132 kartelltag került. A Los Pepes gyilkosságaiért senkit sem volntak felelősségre.

A bűnüldözők és a halálbrigád minden kontroll nélküli pusztítást végzett. Escobart semlegesítették ugyan, csakhogy közben minden demokratikus és jogállami elv sérült. Pablo Escobar utolsó gyilkos gazember volt, ám ettől még meggyilkolása nem lesz kevésbé problematikus: a hajszát és a Loas Pepes működését a cali kartellbe tömörülő riválisai is pénzelték. (Miguel Rodrígez Orejuela a későbbi elnök, Ernesto Samper kampányába is át akart utalni 3,5 millió dollárt - Samper szerint ő visszautasította a pénzt.)

A kitűnő, tavaly megjelent riport azért kerülhetett ilyen gyorsan a magyar olvasó elé, mert Bowden írta a Back Hawk Down című könyvet (magyarul: A Mogadisu-ügy). Még nagyobb mázli, hogy abból film készült: Bowden Hollywoodnak köszönhetően lett itt is elismert és megbízható szerző.

Bowden nagyszerű könyvét olvasva nem lehet nem gondolni arra, micsoda különbség van a valódi tényirodalom között és aközött, amit Magyarországon publikálnak tényirodalom gyanánt. Micsoda különbség van újságírók és a félanalfabéta grafománok között.

A rosszkedvet pedig tetézi, hogy a velünk párhuzamosan létező univerzumban - például az angolszász könyvkiadásban - nem egy hasonlóan izgalmas kötet létezik, és ezekhez a csak magyarul olvasók soha sem fognak hozzáférni.