Magyarországon Kertész Imre neve valójában csak a Nobel-bizottság október 10-i bejelentését követően vált széles körben ismertté. "Paradox helyzet" - ismerte el egy német újságíró kérdésére válaszolva az író. Valóban, Németországban már a külföldi írók könyveinek nagy része is rég bestsellernek számít, mire Nobel-díjukról hír érkezik. Most azonban Magyarország is mindent pótolni igyekszik - egy csapásra. Kertész Imre, mint mondja, örül az érdeklődésnek s a lehetőségnek, mert a maga passzív módján - könyveivel - valóban üzenetet szeretne eljuttatni közönségének, s "be akarja emelni a köztudatba" a holokausztot, hogy a magyarság is végre szembenézzen a soával, a nagy világégéssel.
Sajtótájékoztatóját hatalmas érdeklődés mellett, a teljes magyar média jelenlétében tartotta pénteken, a Kempinski hotelben.
A kérdések jelentős hányada az író legelső s egyben talán legismertebb regényéből, Sorstalanság-ból készülő filmről érkezett. "A film nem írói műfaj" - jelentette ki Kertész még a beszélgetés elején, s segítőül maga mellé szólította Koltai Lajost, akit a filmje rendezőjéül választott. Kettejük közös elmondásából kiderült: a forgatókönyv már tavaly teljes egészében elkészült, azt az elejétől végéig Kertész írta. "Laza útmutatást" készített csak, a film vázát, a részletes kidolgozást Koltaira bízza. Nem terveznek a Napfény íze-hez, vagy a Schindler listája-hoz hasonló alkotást - kerülni akarják az efféle látványosságot. Bár elismerik a humor létjogosultságát még egy a holokausztról készülő alkotásban is, ők maguk kerülni fogják azt a fimben. A rendező elismerte: a téma nehéz, de véleménye szerint megtalálta azokat az eszközöket, melyek segítségével a Sortalanság-ot annak eredeti elbeszélőmódjához igazodva tudja majd interpretálni. A film üzenet a mának: "fel kell készülni a rosszra, ami ránk, az egyénekre vár", s melynek talán legfenyegetőbb szimptómájaként Kertész az egész Európában egyre nagyobb teret nyerő populizmust jelölte meg.
A Sorstalanság elkészítésének gyakorlati oldalairól is esett szó. Mint megtudhattuk: a megfilmesítés joga csak 60 százalékban magyar tulajdon, a maradék részt a német fél birtokolja, a kivitelező Magic Media már tett lépéseket ez irányban, s a továbbiakban is mindent el fog követni, hogy a Sorstalanság teljes egészében magyar film lehessen. Az alkotópáros egyben azt is el akarja kerülni, hogy bármilyen forrásból kerül is elő a megfilmesítéshez szükséges kétmilliárd forint, bármely producer is beleszóljon abba, milyen lesz végül a film. "Erre a garancia a forgatókönyv. Akárkihez is fordulunk, ez, és csakis ez képezheti a tárgyalás alapját." - jelentette ki Koltai egy, a lehetőségeiket firtató kérdés nyomán. Folyik tárgyalás a film állami támogatásáról is - nem akarnak azonban állami filmet készíteni - szögezte le a rendező. Kertész elmondta azt is: bár valóban kedvenc zeneszerzői Mahler és Wagner, összességében azonban örül, hogy az ő műveik nem szerepelnek majd a filmben. Annak zenéjét ugyanis Ennio Morricone írja majd, aki maga jelentkezett: szívesen elvállalná a feladatot.
Kertész Imre természetesen további írói terveiről is beszélt. Mint mondta, jelen pillanatban német ösztöndíjjal új regénye befejezésén dolgozik Berlinben. Ez a város az ő Párizsa, úgy érzi, itt történnek az események, ebben a városban "él most az irodalom". Új kötete, melyet a Kaddis a meg nem született gyermekért párjául szán, a rendszerváltás évében játszódik Budapesten, s vissza-visszakanyarodik a "sekélyes és álságos hetvenes évekbe is". A regény első fele már készen van, s szándéka szerint ez lesz az író "utolsó pillantása a holokausztra". Mint mondja, kimerítette a témát, nincs erről több mondanivalója.
Szerte Európában megelégedéssel vették tudomásul a Nobel-bizottság döntését. Kertész elmondta: örül a rá irányuló közfigyelemnek és a kapott hatalmas szeretetnek, ez az az energia, amiből egy alkotó táplálkozhat, s melyet műveibe "forgathat át". Megemlítette azt is, éppen ez a figyelem az, ami új gondokat is hozott. Angolszász nyelvterületen ugyanis két leggyakrabban emlegetett kötete -Sorstalanság, Kaddis a meg nem született gyermekért - kiadói jogát egy aprócska kiadó, a Northwestern University Press birtokolja, vagy inkább bitorolja, mely a köteteket rendkívül silány fordításban jelentette meg s akarja továbbra is megjelentetni. Véleménye szerint a "Kaddis még csak nem is hasonlít ahhoz, amit én írtam". Ez pedig hatalmas probléma, Kertész szerint ezek olvastán az amerikai olvasó joggal kérdezheti: ez az író kapott Nobelt? Ugyan milyen alapon?
Viszonylagos hazai ismeretlenségéről nyilatkozva Kertész elmondta: "a magyar kultúrában még nem vert gyökeret a holokauszt tudata, aki erről ír, az a margón áll, a széljegyzetek között van jelen". Még a holokauszt-irodalom magyar szókészlete sem született meg, s amíg ez meg nem történik, addig a soának "a szekrényben rejlő hullájával" sem tudunk leszámolni. Örül a lehetőségnek, hogy a svéd akadémia elismerésének kapcsán tehet valamit az igencsak kívánatos folyamat elindításáért. A maga passzív módján; nem kíván ugyanis közszereplővé válni. "Nem passzol hozzám. Nekem írnom kell"- mondta szerepéről az író.
Egy, a Nobel-díj összegéből alapítandó esetleges közalapítvány ötletére reagálva Kertész mosolyogva válaszolta: "40 év bezártság után úgy érzem, hogy ezt a pénzt, amit kapok, megérdemeltem; nagyon jól fel tudom majd használni." Hogy mire? "Hát igen, jó lenne egy világ körüli út, kellene venni léghajót is; én azonban abszurd módon magamra zárom majd az ajtót, és nekiülök dolgozni."
Pál Attila