Egy másik Allende

Tisztázzuk rögtön: Isabel Allende Elmosódó önarckép című könyve nem a legendás, meggyilkolt chilei  baloldali vezető Salvador Allende valamely családtagjának a politikus pályafutásáról szóló visszaemlékezése. Isabel Allende ugyan unokahúga az egykori chilei államfőnek, de  nem memoárszerző, hanem napjaink világszerte divatos nőregény-írója.

A "nőregény" csúnya szó, de nem találni olyat, amely pontosabban írná le, miben is utazik Allende. Nem arról van szó, hogy regényeiben ne szerepelnének vagy csak mellékszerepet tölthetnének be férfi-karakterek: a szereposztás nem aránytalan, de a narráció és Allende világszemlélete közhelyesen női (ami nem bírálat, csupán ténymegállapítás).

Az Elmosódó önarckép kulcsszereplői is mind nők: a dél-amerikai regényekben gyakran feltűnő bölcs és szenvedélyes matróna-családfő, a derűs és a világra a férfiaknál nyitottabb sokgyermekes családanya, a környezeténél érzékenyebb és művészibb hajlamú fiatal lány. A földrész irodalmára jellemző a háttérben mindig ott lévő családregény-érzés és a csodás vagy meseszerű elemek a valóság részeként való sallangmentes ábrázolása.

Rendelje meg!

298 oldal, 2090 Ft. Kiadó: Európa.

Ahogy a zenében a világzene reneszánsza révén, úgy az irodalomban is népszerű korszakát éli Latin-Amerika, Ázsia, Afrika (összefoglaló nevén ezt szokták harmadik világnak hívni, helytelenül, hiszen az ott élőknek nyilván az első). Allendét is - nem érdemtelenül - már a nyolcvanas felkapta az úgynevezett nyugati világ: Németországban, Svájcban, Belgiumban, Olaszországban lett az év szerzője. Az Elmosódó önarckép a tizedik regénye, lazán kapcsolódik előző könyvéhez, A szerencse lányá-hoz. Idén megjelent legújabb regénye, a Szörnyetegek városa, ez azonban magyarul még nem hozzáférhető.