Michael Cunningham: Az órák

Michael Cunningham híres könyvével szerencsénk van: néhány héttel a könyv magyar megjelenése után már jön is a film. A díjnyertes és rendkívül sikeres regény az Ulpius kiadó különleges arculatú sorozatában jelent meg.

Cunningham személyisége és regénye egyaránt irigységet gerjeszt. Az ötvenéves férfi a napfényes Kaliforniában nőtt fel, úgy néz ki, mint Clint Eastwood EU-konform változatban, könyve pedig olyan sikeres, mint kevés irodalmi mű az utóbbi években. És tényleg nem is rossz: olvastatja is magát, mélynek is érzi az ember, tele van irodalmi utalásokkal, kis Vízöntő-kori műérzékenység is van benne, New York és a SoHo, szépség is, szenvedés is, izgalmas is, művészi is.

Épp a fentiek azonban a regény hátulütői is egyben. Olyan, mintha Cunningham grammra kiszámította volna, hogy korunk menő attitűdjei közül miből mennyire van szükség a Pulitzer-díjhoz. AIDS kell bele, kicsi ezotéria is, kis mélabú, de azért életigenlő végkicsengés, és persze mindenképpen nőkről szóljon.

Ami tényleg jó a könyvben, az a három idősíkon párhuzamosan futó három történet, amelyeket Virginia Woolf Mrs. Dalloway című nagyszerű regénye köt össze valahogyan. Az egyik történet főhőse éppen Woolf, utolsó napjaiban, az öngyilkosság szélén. A második két történet szereplői olyanok, akiknek az életén maradandó nyomot hagyott a Mrs. Dalloway elolvasása - ennél többet elmondani poéngyilkosság lenne.

A történet tehát izgalmas, némi modorossággal lerontva, de még így is az év egyik legjobb kötete lehet.