"1999 kora tavaszán, annak is egy napsütéses délelőttjén Keserű számára a valóság problematikus fogalommá, de ami még súlyosabb: problematikus állapottá vált" - ezekkel a sorokkal kezdődik Kertész Imre új, Felszámolás című regénye, amelynek egyik szereplője, Keserű elhatározza: felkutatja egykori barátja, B. kiadatlan regényét. "Életbe vágóan fontos volna elolvasnom, mert valószínűleg megtudhatnám belőle, hogy miért halt meg, s talán azt is, hogy ha már ő meghalt, nekem vajon - hogy így mondjam - szabad-e még élnem."
Keserű eltökélt szándéka, hogy (tulajdon létének lényegtelenségétől és abszurditásától vezérelve) felkutassa és elmesélje B. történetetét, hogy ezáltal saját, tragikomikus létezése is értelmet, létjogosultságot nyerjen. Vállalása azonban jóval több ennél.
A regény szereplőit nem csak a náci, hanem az azt követő kommunista diktatúra időszaka is személyiségük és egyéni szabadságuk feladására, egyfajta groteszk, értelem nélküli létezésre kényszerítette. A hatalmi elnyomásra adott válaszaik különbözőek ugyan, ám egyformán hiábavalóak. A kéziratok, a szavak világába menekülő Keserű irodalmi szerkesztőként későbbi barátja, az auschwitzi fogolynevén író B. egyik elbeszélése miatt összetűzésbe kerül a hatalommal, pusztán mert támogatja annak épp a fent említett problémakört boncolgató elbeszélését - nem is meggyőződésből cselekszik, sokkal inkább a célból, hogy "valamiféle hírt kapjon önnön létezéséről". Másik barátjuk, Kürti a politizálásban látja a kiutat, de idővel rá kell ébrednie: a politika cserbenhagyta őt. Felesége, Sára, a kiábrándult és életének utolsó éveiben morfinistává lett B. szeretője lesz. Keserű, aki létezését és identitását is csak B.-hez, az egyetlen általa ismert "igazi íróhoz" képest tudja meghatározni, vigasszal és kínnal teli viszonyt kezd annak feleségével és egyetlen szerelmével, Judittal.