J. M. Coetzee kapja az irodalmi Nobel-díjat

Stockholmban a Svéd Királyi Akadémia John Maxwell Coetzee dél-afrikai írónak ítélte oda az idei irodalmi Nobel-díjat. J. M. Coetzee Booker-díjas író, irodalomtörténész és nyelvész, az afrikai kortárs irodalom talán legjelesebb képviselője. Regényei a posztmodern szellemének megfelelően főként korábbi irodalmi alkotások újragondolásai, melyek egyéni látásmódjuk révén sajátos világot teremtenek.

Stockholmban a Svéd Királyi Akadémia John Maxwell Coetzee dél-afrikai írónak ítélte oda az idei irodalmi Nobel-díjat. A Nobel-díjak kitüntetettjei közül az idén az irodalmi Nobel-díjas nevét hozták először nyilvánosságra. Az illetékes testület egyebek mellett azzal indokolta döntését, hogy Coetzee regényeit "jól felépített szerkezet, gazdag párbeszédek és brilliáns elemzések jellemzik". Az indoklás további részében a Svéd Akadémia kiemelte az író "könyörtelen kritikai szellemét" és "kegyetlen racionalizmusát" - jelentette az amerikai AP hírügynökség.

J. M. Coetzee kétszeres Booker-díjas író, irodalomtörténész és nyelvész, az afrikai kortárs irodalom talán legjelesebb képviselője. Első regénye Dusklands (Sötétség ) címmel 1974-ben jelent meg. Három CNA-díja és két Booker-díja mellett a Nobel-díj "örök várományosa". 1980-ban Geoffrey Faber-emlékdíjjal, 2001-ben Redonda-díjjal tüntették ki.

A dél-afrikai köztársaságbeli Cape Townban született 1940-ben búr szülők gyermekéként. Édesapja ügyvéd, édesanyja tanárnő volt. Anyanyelve angol, bár beszéli az afrikaanst, a dél-afrikai búr telepesek nyelvét, iskoláit is angolul végezte. Matematikát, majd nyelvészetet tanult, 1961-ben kapott diplomát matematika és irodalom szakon a fokvárosi egyetemen. 1962-ben édesanyja fojtogató szeretetétől és édesapja zsarnoki természetétől hajtva elhagyja szülőföldjét és Londonba utazik, ám a brit főváros kijózanítólag hat művészetére. Később ebből az élményből született két önéletrajzi ihletésű regénye, a Boyhood: Scenes From Provincial Life, illetve a Scenes From Provincial Life II. 1965-től 1971-ig az Egyesült Államokban élt, a texasi egyetemen folytatott tanulmányokat, tanársegédként oktatott is. 1969-ben kapta meg az irodalomtudományok doktora címet.

Dél-Afrikába való visszatérése után, 1972-től a fokvárosi egyetem előadó tanára, 1984 óta az irodalomtudományok professzora. 2001 végén Coetzee és élettársa, Dorothy Driver személyes okokból Ausztráliába, Adelaide-be települt át. Döntésének okára soha nem tért ki, egyik volt diákjának elektronikus posta útján adott nyilatkozatában kifejtette: elvágyott a nagyvárosból.

Coetzee regényei a posztmodern szellemének megfelelően főként korábbi irodalmi alkotások újragondolásai, melyek egyéni látásmódjuk révén sajátos világot teremtenek. A barbárokra várva című alkotása az azonos című Kavafisz-versen alapul, Foe című regénye pedig Defoe Robinson Crusoe-jának átdolgozása - ezúttal egy női hajótörött szemszögéből. 1982-ben adták ki az egy elmebeteg nő belső világát megrajzoló In The heart Of The Country című regényét, amelyből Dust címmel film is készült Marion Hansel rendezésében.

1983-ban a Life and Times of Michael K., című a dél-afrikai polgárháború borzalmait feldolgozó alkotásával, míg 1999-ben Disgrace című regényével nyerte el a legrangosabb brit irodalmi elismerésnek számító Booker-díjat. Utóbbi alkotásában az apartheid megszűnése utáni állapotokat vizsgálja. Dél-Afrikában játszódó művének főszereplője egy fehér egyetemi tanár, akinek az intézmény egyik hallgatójával folytatott szerelmi viszony az állásába kerül. A tanár ezután lányával visszavonul birtokára, ahol fegyveresek megtámadják, lányát megerőszakolják. Sorsán keresztül Coetzee áttételesen az egész dél-afrikai fehér közösség megváltozott életét mutatja be. A napokban jelent meg legújabb regénye, az Elizabeth Costello, amely érzékletesen ábrázolja címszereplőjének írói öntudatra ébredését.

Magyarországon mindössze egyetlen kötete, A barbárokra várva című politikai thriller jelent meg az Art Nouveau kiadó gondozásában. Talán leghíresebb műve allegorikus formában ábrázolja az apartheidrendszert. A regény egy képzeletbeli, távoli birodalomban játszódik, ahol a hatalom a barbárok általi fenyegetettségből nyeri legitimitását. A történet főszereplője, az állam egyik elöljárója belső fejlődése során fokozatosan kérdőjelezi meg annak az elnyomó hatalomnak a legitimitását, amelynek ő maga is részese. A külső fenyegetettség és az állami terror légkörében alapvető fontosságot nyer az egyén tisztessége, erkölcsi ereje. A regény az örök érvényű kérdésekből fakadó konfliktus mesteri megjelenítése, amellyel Coetzee elnyerte a legmagasabb dél-afrikai irodalmi kitüntetést, a CNA Irodalmi Díjat.

Egy másik, szintén 1999-ben megjelent, The Lives of Animals (Az állatok élete) című regényében egy idős állatvédő írónő személyes konfliktusain át nyújt betekintést az állatvédelem bonyolult és ellentmondásos világába.

Coetzee a második dél-afrikai szerző, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat: 1991-ben Nadine Gordimeré lett a becses kitüntetés. Egyes irodalmi körökben azzal vádolták a Svéd Akadémiát, hogy az utóbbi időben Európa-centrikus volt döntéseiben, mivel az utóbbi nyolc évben mindig európai szerzőnek ítélte oda a díjat. A több mint tízmillió svéd koronával (1,3 millió amerikai dollár) járó díjat december 10-én, a díj alapítója, Alfred Nobel svéd feltaláló, gyáros halálának évfordulóján adja át Stockholmban a svéd király.