Habár a PSZÁF elnöke, Szász Károly elleni támadással kapcsolatban vajmi kevés konkrétumot lehetett megismerni, a két politikai oldal - kimondatlanul - olyan sejtetéseket vetett föl, amely a másik fél érdekének próbálta meg beállítani a bántalmazást. A következtetéseket a kormánypártiak és az ellenzékiek is olyan, felügyeleti és titkosszolgálati értesülésekből szűrték le, amelyek akkor a nyilvánosság számára nem voltak elérhetőek, de a politikusok kézen-közön hozzájuthattak ezekhez, és sokkal mélyebb összefüggéseket vethettek fel számukra.
A Szász elleni akció legendáinak egyik fele - főleg az ellenzéki verzió - azt bizonygatta, hogy a felügyeleti elnököt a politika verette meg, miután a baloldalhoz, netán magához a miniszterelnökhöz közel álló üzleti körök érdekeit sértette a vizsgálataival. Az ellenzéki "összeesküvés"-elmélet szerint Szász Károly egy olyan jól szervezett rendszert leplezett le a Pannonplast-vizsgálattal, amelynek igazi célja az autópályapénzek "becsatornázása" volt a baloldali pártpénztárakhoz. Kulcsár rendszere a részvények rejtett felvásárlásához éppen úgy kellett, mint később a Betonúttól és az ÁAK-tól a pénzösszegek diszkrét áramoltatására. Ezt a változatot az is alátámasztotta, hogy a felvásárlásban részt vevő Brittonról éppen úgy kimutathatónak tűntek kormányoldali kapcsolatok, mint az autópálya-építkezésekben részt vevő Betonút Rt.-ről, sőt Kulcsár Attila ügyfél-listáján is több, baloldalhoz közvetve vagy nagyon is közvetlenül kötődő név fedezhető fel. Az ellenzék tudta azt is, hogy az ügyben - a K&H Bank volt vezérigazgatójaként, az MFB vezetőjeként, a Brittont jegyző személyek állítólagos mozgatójaként és Kulcsár Attila példaképeként - többször megjelent Erős János is, aki a miniszterelnök bizalmasának számított. A baloldalhoz és a kormányfőhöz mutató számos vonal pedig a Pannonplast-ügyet ideális nyári botránytémává emelhette.
Látszólag ugyan éppen a később lebukott cégeknek és magánszemélyeknek lett volna érdekük csendben maradni, és - a nagyobb botrány elkerülése érdekében - még véletlenül sem bántalmazni a felügyeleti elnököt, de a jól értesültek tudni vélték: az utolsó pillanatban éppen nekik nem maradt "civilizált eszköz" a rendszerük védelmében. A verés előtti hétvégén ugyanis, szerintük, még a volt miniszterelnökkel, Orbán Viktorral is konzultált Szász Károly, és az ellenzéki vezető kifejezett kérésére döntött úgy, hogy a határozatban utalást tesznek az állami háttérre, valamint Kulcsár rendszerére. Ez pedig - legalábbis az egyik összesküvés-elmélet szerint - azt jelentette, hogy lebukástól tartók, végső kétségbeesésükben az utolsó eszközükhöz nyúltak, ettől remélték, hogy sikerül megfélemlíteni Szász Károlyt.
A másik - hasonlóan gyenge lábakon álló - legendában főleg a kormányoldal politikusai hittek, és abból indultak ki, hogy a volt pénzügyminiszter Varga
Mihály furcsa látogatást tett a megverést megelőző pénteken a felügyelet székházában, a találkozón pedig a Pannonplast-vizsgálatot végző két szakember is részt vett. Ebből a hírből indult el az a gondolat, hogy a Fidesz - a közélet tematizálásának szempontjából - értékesnek tartotta a pénzt és politikát keverő ügyet, fantáziát látott benne, és alkalmasnak találta a nyári politikai botrány szerepére. Fontosnak tartották tehát, hogy a határozat tegyen említést a szabálytalan felvásárlás finanszírozását biztosító állami cégről. A vélt konspiráció szerint így leginkább a Fidesznek állt érdekében, hogy akár egy támadás árán is, nagyot szóljon a hír, amellyel ráadásul lehetetlenné tették a mártírrá emelkedő felügyeleti elnök elmozdítását és utólagosan igazolták volna a lisszaboni nyilatkozat tartalmát. Azt persze már ezen verzió "hívői" is nehezen tudták elképzelni, hogy maga az áldozat, Szász Károly is rábólintott volna a tervre, vagyis hogy a politikai haszonszerzés miatt hagyta volna magát megveretni.
A felügyeleti elnök bántalmazását egyébként a főleg kormánypárti politikusok közül sokan - szigorúan háttérbeszélgetések során - igyekeztek relativizálni. Véleményük alátámasztására azt hozták föl, hogy Szász leginkáb médiaszenzációt igyekezett kovácsolni az ügyéből. Néhány órával a hajnali akció után, lényegében a műtő ajtajában még a nyomozóknak tett nyilatkozata előtt a sajtó rendelkezésére állt, a sérülései ellenére pedig már másnap hazament a kórházból. Forrásaink szerint bizonyos fideszes vezetők is sérelmezték, hogy miközben a politikusok mártírt csinálnak belőle, ő a sajtónak nyilatkozik, és nem a beteg imázsát képviseli. A relativisták által emlegetett tényező a seprűnyél kontra baseball-ütő is, hiszen a rendőrség azt közölte: a támadást nem a verőemberek által használt eszközzel, hanem egyszerű seprűnyéllel hajtották végre, márpedig ezt - szerintük - a "szakmában" nem tartják hatékonynak. Az elnök - a csukló- és kisujjperc-törésen túl - főleg hámsérüléseket és zúzódásokat szenvedett, ami arra utal, hogy csínjával verték meg - mondják ezen nézet képviselői.
Vannak, akik a rendőrség által is megemlített spontán utcai konfliktusban hisznek. E szerint a hirtelen haragú felügyeleti elnök véletlenül nekimehetett egy kerékpárosnak, akivel ezután vitába keveredett, összeveszett, és provokatív stílusa miatt a biciklista társai megverték. Az elmélet gyenge pontja éppen a szituáció: nehéz elképzelni egy olyan közlekedési konfliktust, ami hajnali negyed hat kor tör ki, a verekedés egyetlen résztvevője sem megtalálható, az autón nincsen karcolás, és az egyik résztvevő otthagyja a biciklijét. Mások - főleg a támadás utáni első hetekben - azt tartották furcsának, hogy az uszoda nyitása előtt miért volt már az utcán Szász Károly, azt sejtették, hogy valamiféle hajnali titkos találkozóra hívták. Végül kiderült: neki és még néhány állandó kuncsaft számára megnyitják a külügyi uszodát, még a hivatalos nyitás előtt.
Mong Attila - György Bence: Milliárdok mágusai - A brókerbotrány titkai
Megjelent: Vízkapu, 2003.
A könyv egyik szerzője, György Bence az [origo] munkatársa.