Avignonban csalódást okozott a Nexxt 

A szenzációtígérő beharangozók után kissé csalódottan írtak a szerdai francia lapok Schilling Árpád és Tasnádi István Nexxt című darabjának avignoni bemutatójáról, amelyre a franciaországi magyar kulturális évad, a MAGYart programjának keretében került sor.

A darabról, amelyet az avignoni Volponi gyár termében vittek színre, a Libération megállapítja: a Mechanikus narancs és az Amerikai Psycho ihletése mellett mindenekelőtt a manapság divatos "reality show"-kból talált magának nyersanyagot a pszichopata gyilkos megjelenítésével, akit a tv élő adásában kell letartóztatni. "A Nexxt kezdettől fogva a tv mindenhatóságáról szól, a színházzal szembeni előnyéről, mert képes elhitetni, hogy egy kitalált hős valóban létezik, ráadásul a színpadon lévő kivetítőkön láthatjuk, hogy felvették a közönség reagálását is - tehát tényleg ez a valóság - írja a lap - amikor vége egy színházi előadásnak, az ember hazamegy és legrosszabb esetben a gyilkossal álmodik. Ha azonban kikapcsolja a tv-t, lehet, hogy arra ébred, hogy a gyilkos kopogtat az ajtón.". A Libération az előadás szemére veti a túlzott, olcsó erőszakot, amely már-már kukkoló jelleget ad neki. A legnagyobb baja azonban az, hogy a "szemétkosár-tv"-t, az egyenes adás illuzióját a valódi tv-nél sokkal szegényesebb eszközökkel próbálja megteremteni, és akkor érvényesül igazán a darab humora, feszültsége, amikor visszatér az igazi színházi keretekhez - vélekedik a Libération kritikusa.

A Le Figaro, méltatja Schilling Árpád eddigi franciaországi munkásságát, de sajnálattal állapítja meg, hogy ezúttal "mellélőtt". Bírálata szerint a Nexxt túlságosan azokkal a sztereotípiákkal dolgozik, amelyeket a néző minden este láthat a tv-ben. Hiába a szatírikus-dokumentarista szándék, Schilling Árpád elveszik a banalitásokban és anekdotázásban. "A színészek, Bodó Viktor, MucsiZoltán, Udvaros Dorottya, hiába remekelnek - írja a Le Figaro - hiába adják bele a lelküket, csak egy gyenge és előre kimódolt parádé részesei lesznek". A lap szerint a darabot, amelyet "egészséges provokációnak, botrányos" neveztek hízelgően az előzetesek, az elejétől végig át kellene dolgozni, mert így a nézők csak egy "vázlatot, egy piszkozatot" kapnak.