Kerekes Éva és Mácsai Pál |
Az igyekezet megvan, érezhető, látható. A testőr című Molnár Ferenc-darab pedig a legjobb lehetőség, hogy szépet lássunk. És ne csak lássunk, bár kétségkívül lenyűgöző a szecessziós forgó díszlet és a századelőt idéző jelmezek, de halljuk is a molnári csemegét, aki mestere volt az ízletes szavak és buja szóvirágok tálalásának.
A testőr egy kitalált figura. A katona a nők álmaiból: férfias, bátor, határozott, jóképű. De életét egy olyan nőnek köszönheti, aki gyöngyszeme a női nemnek, és megrontója minden férfinak. Gyönyörű, buja, nemes, aki fél évnél tovább nem bírta még egyik szeretőjével sem. Férjével pont ennyi ideje él együtt, és már egy katonáról álmodozik. A férj (Mácsai Pál) kiszedi nőjéből titkos vágyát, és - mivel színész, éppúgy, mint asszonya (Kerekes Éva) - felölti a testőr jelmezt. Ha sikerül az álca, megtudja, hogy hű-e hozzá, de ha kiderül a turpisság, tettével csak szerelmét bizonyította. Úgy gondolja, nincs vesztenivalója, közben pedig nincs tudatában bukásának.
A két fő figura végtelenül esendő, és tulajdonképpen egyiket sem tudjuk szánni. Viszont mulattató a helyzetkomikum, és elszomorító a férfi és nő viselkedéséből áradó általánosítás: a nők csalfák, a férjek balekok. Molnár Ferenc ezt az általános kijelentést mégis olyan árnyaltan tárja elénk, hogy mindvégig fenntartja figyelmet, humort csempész a keserűségbe. Vagy fordítva: keserűséget a humorba.
|
[doda]
Korábban:
Újabb elismerés a Torzóknak - [2001. november 16.]
A Sopsits Árpád filmjében nyújtott alakításáért Mácsai Pál is kapott díjat.
A pillangók szabadok - [1999. május 5.]
Leonard Gershe kétfelvonásos vígjátéka a Madách Kamara műsorán, Garas Dezső rendezésében.