Korábban Karlovy Varyban a legjobb rendezőnek járó elismerést kapta. Ezek után meglepő a szemle fődíja?
Teljesen váratlanul ért és megrendített. Karlovy Vary előtt épp hogy elkészült a film, ott láttam először. S bár örültem az ottani tapsnak, az elismerésnek, az igazi megmérettetés mégis csak a magyar filmszemle. Itt olyan nézők láthatják, akik ugyanolyan történelmi tapasztalatokkal rendelkeznek, mint én, ugyanabban a világban élnek, s érzelmileg egy hazai film a magyar nézőket tudja leginkább megmozgatni.
A Chico második filmje, három év munkája. Önt a középgenerációs rendezők közé sorolják, akik ritkán jutnak lehetőséghez.
A három év munka nem a lehetőségek hiányából adódott, inkább több időre volt szükségem, hogy mindent végiggondoljak. De még így sem lehetek teljesen elégedett, egy filmet ugyanis nem lehet befejezni, csak abbahagyni.
A magyar rendezők állandó dilemmája, hogy tartalmat mutassanak fel úgy, hogy a nézők szélesebb rétegét is meg tudják szólítani. A Chico esetében ez sikerült?
Törekedtem arra, hogy érthető formát találjak úgy, hogy az alapképletekig mégse kelljen visszanyesni a mondanivalót. Két hete fut a mozikban a film, s az első jelek arra utalnak, hogy ez a szándékom sikerült. Szerettem volna végiggondolni, feltérképezni azt a kort, amelyben élek, élünk. Izgatott, hogy vajon el lehet-e igazodni ebben a szövevényes világban, végig lehet-e gyalogolni az útvesztőknek tűnő ösvényeken.
A Chicóval az alkotó vagy a néző is közelebb juthat a zűrzavaros jelen megértéséhez?
Egy külföldi kritikus úgy találta, sikerült fontos kérdéseket felvetni anélkül, hogy kész válaszokat próbálnék a nézőre erőltetni. Annyit bizonyosan kimondhatok: ebben a világban nem lehet könnyen haladni.
Korábban:
Kiosztották a Szemle díjait
Jancsó Miklós is követi a filmeket
Bebukott és bejutott kisfilmek
Megkezdődött a 33. Magyar filmszemle
Beszélgetés Mundruczó Kornéllal