Szellemtelen hazugság - interjú Kárpáti Péterrel

Kárpáti Péter az egyik legsikeresebb magyar drámaíró. A Pesti Színházban ugyanúgy játszották a darabjait, mint a Bárkában vagy Nyíregyházán. A mese fantáziavilága vegyül darabjaiban a valósággal. A Tatabányán már bemutatott Mr. Carter, avagy végső leszámolás Dr. Quartz-cal című műve március 5-én és 6-án a Thália Stúdióban látható Novák Eszter rendezésében.

Igen gyakran használja darabjai alapjául a mesét. Azért is rímelhet a mese a mai világunkra, mert sokat hantázunk, nagyot mondunk, füllentünk, hazudunk?

Biztos, hogy sokat hazudunk, de az a baj, hogy szellemtelenül csináljuk. Amikor meséről van szó, mindegy, hogy igaz a történet vagy sem, az a lényeg, hogy szellemes, érdekes, jó humorú legyen.

Háry Jánost is azért szeretjük, mert fantáziadúsan hazudik?

Persze. Hárynak az a dolga, hogy minél szellemesebb, nagyobb hazugságokat mondjon. Jó, hogy Háryt említette, mert kevesen tudják, hogy a magyar népmeseanyagnak körülbelül a fele a hazugságmesékből és trufákból, vagyis tréfákból áll össze. Egy részük visszaköszön Boccaccióból, másik részük antik szerzőkhöz, vagy netán az Ezeregyéjszakához nyúlik vissza. Van ami valószínűleg eredeti magyar anyag.

Azt állította, hogy a mesékben vándormotívumok fedezhetők fel. Még az amerikai filmeknek is rendre mese az alapjuk.

A mesekatalógusban meg vannak számozva a mesék. A katalóguson belül megjelölték azokat, amelyeket egyelőre csak magyar földön gyűjtöttek. A hazugságmeséről azt lehet mondani, hogy jellemzően magyar specialitás.

Hazudós nép vagyunk?

Ez nagyon jó dolog, mert a hazugság a fantázia eseménye. Szellemi eredmény, hogy valaki kitalál valami igazán jó hazugságot. Rossz hazugságból nem lesz mese.

De amikor a Pájinkás János című darabjában a hatalom birtokosai, ha úgy tetszik politikusok hazudnak, az is jó dolog?

Furcsán függ össze a valóság a képzelettel. Egy III. Richárd előadás nem jó, ha a néző nem kezdi el szeretni III. Richárdot, ha nem azonosul a gazemberrel. Ha viszont egy III. Richárd-szerű figura megjelenik a politikában, azzal nem azonosul az ember, mert nem egy költő zsenialitásán keresztül jut hozzánk a személyisége.

Biztos, hogy szeretnünk kell III. Richárdot?

Legalábbis belénk kell kúsznia, mint az árnyéknak, meg kell mozgatnia az idegrendszerünket, persze iszonyatot kelt, de közben rettentő közel kerül hozzánk. Egy ilyen típusú politikus viszont nem.

Kezdetben Az út végén a folyó, és Az ismeretlen katona című művekkel megbukott. Ezek a mostani műveihez képest, nyers, valóságszagú művek. Ekkor majdnem abbahagyta az írást, majd elhatározta: lényegében ugyanazokból az elemekből, mint eddig, az emberek számára elfogadhatót épít. Az Országalma már abszolút siker volt a Pesti Színházban.

Valóban megpróbálom minél több iróniával szemlélni a világot.

És ez népszerűbb?

A legértékesebb emberi tulajdonság, ha valaki képes felülemelkedni saját magán, és a világ eseményeire is igyekszik rálátni.

Konkrét színészekre írja a darabjait?

Van olyan színész, akire szívesen írok - rendezőnek is írtam már -, de ezt börtönnek érzem. Persze kialakulnak munkakapcsolatok. Tóth Ildikóval, Széles Lászlóval, Magyar Attilával, Novák Eszter rendezővel, Khell Zsolt díszlettervezővel, Zeke Edit jelmeztervezővel és Lovas Ágnes asszisztenssel, akikkel most Tatabányán az előadást létrehoztuk, régóta együtt dolgozunk. És még sokan tartoznak a virtuális társulathoz.

De a Nick Carternak nem mese az alapja.

Nem, hanem ponyvairodalmon alapszik. A Nick Carter-füzetek az 1910-es, húszas években nagyon népszerűek voltak. Mulatságos, meglehetősen bugyuta történetek voltak. Félelmetes és durva volt az aljas Doktor Quartz, hatalmas harcot vívott vele Nick Carter, az amerikai detektívkirály. A gyerekek imádták. Az egész históriának ma már bájos patinája van. Azután, hogy sokat foglalkoztam paraszti népköltészettel, izgatott a nagyvárosi folklór.

Tatabányán "kifut" a produkció, helyet keresnek.

Talán nem lesz túl nehéz találnunk, mert azt hiszem jól sikerült az előadás. Olyan produkciót, aminek a háromnegyed részében a nézők egyfolytában röhögnek, nem nehéz eladni.