Kőpiramis a Nemzeti Színház mellett   <BR/>

Néhány hét múlva a közönség is végigsétálhat a Nemzeti Színház parkjában épült kőpiramis spirál alakban felfutó útján, mely Török Péter kerttervező művész ötlete alapján épült. Az eklektikus építmény a mezopotámiai és a maja kultúrát idézi fel, ám belsejében a Kékszakállú herceg várának hét szobájára bukkanunk. 

Nem mindennapi építmény emelkedik a Duna-part pesti oldalán, a Lágymányosi híd közelében. A Nemzeti Színház parkjában épült úgynevezett zikkurat több ősi kultúrát olvaszt magába, és egy különleges, meseszerű világba kalauzolja a látogatókat. A kőpiramis - és a körülötte elterülő park - ötlete Török Péter kerttervező művész fejében fogant meg, aki eredendően nem a tradicionális színházban, hanem az alternatív műfajokban és az ősi színjátszásban gondolkodott, melynek valódi helyszíne a táj és a kert. Mert e misztikus építmény nem csupán arra szolgál, hogy szép kilátást biztosítson a városra, hanem valójában egy különleges díszlet is, mely vélhetően sok színházi rendező fantáziáját indítja majd útjára.

A zikkurat egyik archetípusa az ókori mezopotámiai kultúrában keresendő, ahol a templomok felső terme - vagyis a menyegzői terem - az égi és a földi szerelem összefonódásának szimbóluma volt. Ám az építmény ennél sokkal összetettebb, hiszen fellelhetők benne a maja kultúra magvai is: a meredek áldozati lépcső alján a "vérpatakba" érkezünk, mely nem más, mint egy vörös kőből kirakott kőszőnyeg.

Török Péter tervei, hasonlóan a Siklós Mária elképzeléséhez, az eklektika jegyében születtek, mely nem csupán a kőpiramisra, hanem a kert többi részére is egyaránt vonatkozik. "A színház parkja kerek egységet alkot, melynek minden építménye külön jelentéssel bír, mégis összefonódik" - állítja a tervező.

A zikkurat nem szimmetrikusan épült, hiszen nem a tradicionális formát követi: az egyik oldal meredeken fut a mélybe, a másik pedig lankásan közelít a föld felé. Az építmény bejáratánál állva a "Via Animán", vagyis a lélek útján indulhatunk felfelé, mely fél kilométer hosszú, és spirális alakban kanyarog egészen a "világ tetejéig". A magasban a király és a királynő trónja áll majd, melyekből fantasztikus kilátás nyílik a budai Várra. Útközben áthaladunk négy spirituális kapun, melyek - többek között - a négy őselemet is szimbolizálják, miközben a sövényből készült labirintus útvesztőit látjuk magunk alatt. A kompozíció valójában három fontos részből tevődik össze: a zikkurat, a labirintus, valamint egy itáliai aréna, melynek felépítéséhez még nem kezdtek hozzá.

A kőpiramis belső terében ugyancsak egy spirális alakú reneszánsz lépcsőház vezet lefelé, ám útközben - a Kékszakállú herceg várához hasonlatosan - pontosan hét szoba mellett haladunk el. A szobák mérete és formája teljesen eltér egymástól, és a későbbiekben vélhetően kiállítások, alternatív színházi darabok és jelenetek otthonául szolgálnak majd. A kijárat felé haladva az oszlopsor végül "belegyalogol" a könnyek tavába, melyet a fogva tartott asszonyok bánatkönnyei töltöttek fel. Az építményből egy kis reneszánsz kapun keresztül apró kertbe jutunk, a piramis másik oldalán pedig a "vörös kősivatag" platánfái fogadnak bennünket. A park egésze, melynek beépítése - mint Juhász Ferenc, a Nemzeti gazdasági igazgatója tájékoztatott - 1,3 milliárd forintba került, egy óriási díszlet is egyben, melyben nemcsak a színészek, hanem a közönség is játszhat egy kicsit.