Seifert 1984-ben, az akkor még kommunista Csehszlovákia állampolgáraként kapta meg a Nobel-díjat. A díj indoklásában költészetének frissességét és érzékenységét emelték ki.
Seifert a huszas években kezdett alkotni, párizsi utazásai során a dadaizmus volt rá hatással, de a harmincas években már inkább politikus verseket írt. Csatlakozott a szocáldemokrata párthoz - később, a kommunizmus idején ezt felrótták neki.
Seifert és a párt viszonya rapszodikus volt: először lelkesedett a kommunizmusért, aztán kiábrándult, mint annyian mások Magyarországon is. 1956-ban egy beszédben bírálta az állami kulturpolitikát, ezután eltilttoák a publikálástól - néhány éve múlva viszont kitüntették, ez sem volt idegen az akkori gyakorlattól.
Seifert a prágai tavasz idején az elítélt művészek rehabilitálásáért küzdött, és elnöke lett az Írószövetségnek. Gustáv Husák hamarosan leváltotta, így tíz évig nem nagyon publikálhatott. Egyike volt a híres Charta '77 aláíróinak.
1979 után lehetett ismét aktív. 1984-ben kapott Nobel-díjat. 1986-ban hunyt el.
Olvassa el Seifert két versét:
Tenger
Dal
[origo]