Laura, a Bárkirálynő

A műsor eleinte egy David Attenborough munkára emlékeztetett, amiben a narrátor fojtott hangon közli: "most természetes élőhelyükön figyelhetjük meg kisfilmünk főhőseit." Tizenegy fiatal egy Andrássy úti bárban, éjjel-nappal a mindent látó kamerák kereszttüzében. Ez volt a BÁR.

Laurának, aki mindig olyan nett volt - igen, Woody Allennel szólva, ez a kifejezés már a tizenkilencedik században kiment a divatból -, mintha valóban egy rég elfeledett női modellt akarna újrateremteni. Határozottan emlékszem például arra a részre, amikor egy Operaházi látogatás kapcsán Tigerből varázsolt aggályoskodó odafigyeléssel a szó szoros értelmében snájdig fiatalembert. Szóval működött benne valami a tökéletes nő eszményéből. Sosem volt harsány, de nem lehetett nem észrevenni. Nem akart minden áron kitűnni, de nem tudott észrevétlen maradni se. Talán nagyon is jellemző, amit elmesélt. Évekig gyűjtötte a modell- és szereplőválogatások hirdetéseit, de végül egyikre se jelentkezett. Titokban tartotta magát. Aztán jött a Bár felhívása, s maga se tudja miért, de beküldte az önéletrajzát.

(Playboy)