Az orális szex története

Senki sem tudja, mikor esett az első eset, de azért persze sejthetünk valamit: a két lábra állás lehetett a döntő lépés az orális szexhez vezető úton. Yves Coppens, a francia paleontológus feltételezése szerint az olyan emberszabásúak, mint a 3,2 millió éves Lucy már foglalkozhattak a fellációval. A szájjal szerzett öröm tehát egyidős az emberrel...

...Ám az orális szex a tizenkilencedik század végén kezdte meg lassú haladását az elfogadottság felé. A középosztályt hatalmába kerítő pornográfia csaknem a megszállottságig az orális szex körül forgott. Sok házaspár kezdett kísérletezni, és a franciák továbbra is az élen jártak a merészségben. Az orális szexről szóló tanulmányában Legman fordításban közöl egy monográfiát, a Gyakorlati értekezés a fellációról: előnyei és hátrányai-t, amelyet szerinte egy azonosítatlan francia férfi írt az első világháború idején.
A traktátus kijelenti, hogy a legjobb fúvósmunkát sötétvörös bútorok között, kicsi szobákban vagy fürdőszobában kaphatjuk, ha közben portói, sherry vagy madeira bor és keksz (kivéve "az allegorikusan hengerszerű és hosszúkás formájúak") is van kéznél. Ezenkívül azt ajánlja a férfiaknak, hogy csak harmincöt év alatti nőtől fogadjanak el fellációt. A nőknek jártasnak kell lenniük a bemelegítő gyakorlatokban, megtalálni nyelvükkel a végtelen helyét és a nyelv hegyével beleszúrjanak anélkül, hogy szájukkal megérintenének bármilyen felületet az alig egy centiméter átmérőjű lyukon kívül. A szerző arra is bíztatja a nőket, hogy olyan haladó technikákat alkalmazzanak, mint például a pókkarmozás, a remegtetés, és még egy egész sor ügyes módját a férfi genitália manipulációjának: a gyűrődés izgatását (a scrotum középső vonalán) vagy a zsinórvonal (frenulum) kezelését. Az értekezés a felláció utáni társalgásra vonatkozó javaslatokkal zárul, amelyben az időjárás és az aktuális politikai orgyilkosságok viszik a prímet.

1926-ban Theodoor Van de Velde Az ideális házasság: pszichológiája és technikái címmel kiadta Amerika első, igen népszerű szex-kézikönyvét. A könyvecske megjelenése már csak azért is jelentős momentum, mert komolyan foglalkozik a "genitális csókkal", mint a házasságon belül a szex előjátékának egy formájával. Van de Velde azonban nem fogadta el teljesen az orális szexet. Ha az orális szex csupán önmagáért való cselekedet, akkor, mint írja, könnyen megnyithatja "a szexuális perverzió uralmához vezető pokoli kaput", különösen ha egyenesen az orgazmushoz visz. Nézőpontját akkoriban a nagy többség osztotta is. A húszas években egy írónő például leírja, amint ő és társai végignéznek egy orális közösülést, "amely olyan perverz volt, hogy a prostituáltak felpénzt kértek volna érte".

Charlie Chaplin volt az antifellációs mozgalom egyik leghírhedtebb áldozata. Csúnya válása során a színészt megvádolták, hogy "kérte, unszolta és kényszerítette a felperest, hogy az alperes kielégítésének céljából végrehajtson, elkövessen és alávesse magát olyan tetteknek és dolgoknak, amelyek abnormálisak, természetellenesek, perverzek és megrontják a szexuális vágyakat, minthogy undorítóak, trágárok és erkölcstelenek." Chaplin orális szexre kérte a feleségét. Az ügyet 1927-ben sikerült elintéznie, nevezetesen egy hatszázhuszonötezer dolláros csekkel, és az akkori viszonyok között valószínűleg még olcsón megúszta. A két évtizeddel később publikált, Szexuális viselkedés a férfinemnél című könyvében Alfred Kinsey leírja, miszerint "számos olyan feleség esetéről tud, akik megölték férjüket, mert azok erőltették a száj-genitália kapcsolatot"...