A konyak misztikuma

Az egyik legnépszerűbb az égetett szeszesitalok családjában. A színe az aranysárgától a sárgásbarnáig terjedő skálán mozog. Az illata selymes, az ízét frissesség és kiegyensúlyozott gyümölcsaroma jellemzi. A fogyasztása jóval több, mint egyszerű gasztronómiai élvezet, a hétköznapokat megédesítő rítus. Főszereplő a folyékony francia kincs, a cognac.

A történet kezdete valamikor a XVII század első harmadába nyúlik vissza. Franciaországot akkoriban XIII. Lajos és Richelieau bíboros uralta. Az abszolutizmus és a gazdag udvartartás azonban komoly terheket rótt az államkincstárra, így a király a jól bevált trükkhöz, az adóemeléshez folyamodott. Csakhogy a magának mind több jogot követelő parasztság nem vette jó néven az udvar megszorító intézkedéseit. Így Charente és a szomszédos Charente-Maritime megye szőlő- és bortermelői megelégelték a rájuk kivetett magas állami jussot: 1636-ban adóenyhítésért folyamodtak. A bor azonban nem kapott kedvezményeket, Richelieau fiskális lelkületű kormányzata következetesen kitartott. Csakhogy a földműveseknek helyén volt az esze: a termékeiket ezentúl nem adóköteles borként, hanem párlatként vitték a piacra. Megszületett a cognac. Az új, adómentes termék népszerűségre persze országszerte gyorsan növekedett: az arisztokrácia és a nép egyaránt örömmel fogyasztotta. Külföldre először angol és svéd kereskedők vitték magukkal az új ízt. A párlatnak, az egyszerűség kedvéért a tengeri kikötő, Rochefort felé folyó Charente jobb partján fekvő városról a cognac nevet adták, amely - franciásan írva, ma védett márka.

Címek és rangok
Jóllehet a név idővel mindenki számára könnyen azonosíthatóvá tette a speciális párlatot, az ízek az italfajtán belül jelentős eltéréseket mutatnak. A hat termőterület, az évjáratok, a hétpecsétes titokként kezelt receptek - más és más ízvilágot eredményeznek. A cognacnál éppen ezért nem az évjárat, hanem a házasításban részt vevő párlatok kora játszik döntő szerepet - erről kapják elnevezésüket is. A jelentős márkák, így a Hennessy, az Otard, a Courvoisier, a Remi Martin vagy a Martell - csakhogy az ismertebbeket említsük mind sajátos, össze nem téveszthető zamattal és illattal rendelkezik. A nemes nedűnek természetesen márkákon belül is vannak alfajai, amelyet a gyártók sajátos, ám általános érvényű jelzésekkel igyekeznek egymástól elkülöníteni. Az üvegeken fetüntetett betűjelek a hozzáértők számára olyanok, mint az ital ujjlenyomata. A háromcsillagos, "Trois Étoiles" italokban a legfiatalabb összetevő legalább 30 hónapos. A "V.O." vagyis a Very Old jelzés minimálisan másfél, a "V.S.O.P.", a Very Superior Old Pale legalább négy és fél évet takar; míg a "V.V.S.O.P." azaz Very Very Superior Old Pale keverékei 10 évnél idősebbek. Az "X.O." Extra Old, az "Extra", a "Grand Réserve" elnevezés már a legfelsőbb kategóriát takarja: ezekkel a jelzésekkel ellátott palackokban már évtizedes italok pihennek.