Erős kezdés a Nagyszínpadon fél öttől fellépő az elektronikus zenei beütésekkel atmoszférikus metált játszó holland Gathering. A tűző nap ugyan nem kedvez a borongós hangulatú és pszichedélikus zenéhez, de az előadók között minden bizonnyal fenn kellett taratani a status quo-t. A mikrofon mögött minden rockerek álma, a gyönyörű hangú és arcú Anneke van Giersbergen.
A hagyományosan erős világzenei felhozatal hagyományosan erős darabja a Fekete-Afrika legbelsejéből érkező rézfúvószenekar, a Gangbé Brass a Pannon Világzenei Színpadon negyed héttől lép fel. A tíz dzsesszmuzsikusból álló banda neve az energia szinonimája, fújnak, dobolnak és énekelnek mind, ízelítőt nyújtva a zulu törzsek zenéjéből és a New Orleans-i rézfúvósok fülledt koncertjeiből.
Érdemes egy órát szánni a Wan2 színpadon hattól, egyébként általában goapartykon fellépő Tanu Tuvára, már csak azért is, hogy megtudjuk, mi is az a didgeridoo. A kongák pedig ne riasszanak el senkit, a zenekar hangzása jóval komolyabb és egységesebb, mint a puszta lelkesedésből dobot ragadó fiatalság improvizációi.
Ha a kocka úgy fordult volna, a Groove Armada helyett a tizenegytől a Wan2 színpadon fellépő DreadZone ömlene az MTV-ből, mostanra a két formáció körülbelül egy vonalon jár, bár kétségtelen, hogy ez utóbbi némileg masszívabb hangzással és fittebb rajongótáborral rendelkezik.
Dave Clarke minden bizonnyal az idei technoaréna
legnagyobb fellépője, igazi klasszikus, egyike a
műfaj kevés, a széles közönség
és a szakma által egyaránt nagyra
értékelt művészeinek. A brit Clarke a
késői 80 években kezdte, még hip-hoppal
kezdte, belekóstolt az acid house-ba és a
hardcore-ba, végül maradt a saját
találmány up-front technonál. A hét
órás szettben minden bizonnyal
életútjának minden állomását
felfedezhetjük, nem is szólva a tökéletes
hangzásról.