Erényes szüzek

Vágólapra másolva!

A szüzesség tartóssága földrészenként más és más, de az biztos, hogy egyre rövidebb ideig áll el - nagyanyáink idejében 20-25, anyáinknál maximum 20, lányainknál pedig már jó, ha 17-18 évig. Ha így megy tovább, unokáinknál még lejjebb megy a korhatár. Akár 13-14 éves korig. Mindez írható a korai érés, de az erkölcs romlásának számlájára is.

Vágólapra másolva!

kontinens szűz

Hová ez a sietség? Nem jó szűznek lenni? Minél hamarabb "nagynak" kell lenni? Ma már nem erény a tisztaság, a hamvasság? Egyáltalán, akik fizikailag szüzek, biztos erényes, önmegtartóztató életet élnek? Ezernyi a kérdés, amit megtoldhatunk még eggyel: lehet ebben a felgyorsult, feje tetejére állított világban, ahol percenként házhoz jön az erotika, egyáltalán tisztának, ártatlannak maradni? Menjünk vissza az időben!

Könnyű volt dédanyáinknak erényükkel büszkélkedniük, ugyanis megszólták őket, ha nem szűzen mentek férjhez. Szinte minden korban, vallási közegben a legfontosabbnak tartották ezt a fajta tisztaságot, régen így is mondták: a mocsoktalan szűz. A monogámiához vezetik vissza a házasság előtti szüzesség megkövetelését.

"A nőben a férfi mint első és legfőbb személyes tulajdonságot kívánta meg, hogy a nászéjszakán fizikailag érintetlennek találja. Csak a férjnek lehetett igénye a nő szüzességének élvezésére. Bármely ideologikusan bástyázták is körül mindig ezt a nővel szemben támasztott követelést, nem tükröződik semmi más benne, mint a monogámia anyagi fő célja: az örökösök legitimitása. Az a körülmény, hogy a vőlegény a menyasszonyt a nászéjszakán szűznek találja, az első garancia arra, hogy mint asszony is hű lesz, és a gyermekek, amelyek a házasságból származni fognak, a férj ölelésének gyümölcsei" - írja Eduard Fuchs Az újkori erkölcs történetében.

Így értékelődött fel a női szüzesség, így sütötték rá az "érdemes" vagy "érdemtelen" bélyeget a reneszánszban egy-egy nőre. A mocsoktalan szűz feje köré erénykoszorút fontak, menyasszonyi koszorúval léphetett az oltár elé, jelképezve a szüzességet, a tisztaságot. A "többiek" fátyolban járultak az Úr színe elé. Európa egyes helyein gúnyolták, nyilvánosan megalázták őket, és "próbált lánynak, sérült arának" nevezték.

A szüzesség fontosságát jelzi, hogy a XVI-XVII. században németföldön tanácsi rendeletben kötelezték a menyasszonyt, hogy a kirendelt két bölcs asszonynak engedje meg a testi vizsgálatot, "vajon a szüzesség tisztességes állapotában leledzik-e még."