A zongoratanárnő szerzője kapta az irodalmi Nobelt

A Svéd Királyi akadémia döntésének megfelelően idén Elfriede Jelinek osztrák írónő kapta az irodalmi Nobel-díjat. Jelineket a magyar olvasóközönség elsősorban A zongoratanárnő szerzőjeként ismerheti. Az írónő közvetlenül az eredményhirdetés után kijelentette: nem kívánja személyesen átvenni a Nobelt.

Az Akadémia a szokásos nyilatkozatában döntését Jelinek regényeinek "zenés, többszólamú hangvételével és kiemelkedő nyelvezeti stílusával" indokolta, a bizottság tagjai továbbá méltatták az írónő műveinek "könnyedségét, mellyel nyilvánvalóvá teszik korunk társadalmának közhelyeit és azok lehengerlő erejét".

Jelinek kitüntetése nagy meglepetés, hiszen irodalmi körökben a legesélyesebbnek többek között a szíriai-libanoni költőt, Ali Ahmed Saidet tartották. Az osztrák írónő olyan neves írók és költők elől hozta el az irodalmi Nobel-díjat, mint Philip Roth, Tomas Tranströmer, Mario Vargas Llosa vagy éppen Salman Rushdie.

Bár sokan számítottak arra, hogy a Nobelt idén egy női író kapja majd (hiszen utoljára nyolc éve részesült női szerző az elismerésben, akkor a lengyel Wislawa Szymborska kapta a díjat), a kiemelt esélyesek között a legtöbben az amerikai Joyce Carol Oatest, a dán költőnőt, Inger Christensent, illetve a kanadai Margaret Atwoodot jelölték meg. Az, hogy végül mégis Elfriede Jelinek kapta a Nobel-díjat, újfent azt bizonyítja, hogy az Akadémia az utóbbi években inkább a széles közönség előtt kevésbé ismert írókat részesíti előnyben. Jelinek már több mint húsz regényt, színdarabot és verseskötetet írt, művei közül eddig mégis csak négy regényt fordítottak le angol nyelve, magyarul pedig csupán két regénye jelent meg.

Az írónő magyar kiadója, az Ab Ovo Könyvkiadó tájékoztatása szerint a közeljövőben újra kiadják Jelinek eddig magyarul is megjelent regényeit, illetve további, eddig még kiadatlan műveit is lefordítják majd.

M. Nagy Miklós, az Európa Könyvkiadó szerkesztője az MTI-nek kijelentette: az Európa azon lesz, hogy nála jelenjenek meg Jelinek regényei, ám az Ab Ovo, mint az írónő műveinek eddigi gondozója, nyilvánvaló előnyt élvez a még kiadatlan Jelinek-művek megjelentetésében.

Elfriede Jelinek 1946-ban született az ausztriai Mürzzuschlagban, tehetős szülők gyermekeként. Gyermekkorát Bécsben töltötte, iskolai tanulmányait is itt kezdte meg. Már nagyon fiatal korában elkezdett zongorázni, később a bécsi konzervatórium növendéke lett. Zenei tanulmányai mellett színház- és művészettörténetet is hallgatott a bécsi egyetemen, végül 1971-ben szerzett diplomát orgona szakon.

Jelinek első verseskötete 1967-ben jelent meg, irodalmi érdeklődése később a líra helyett inkább a társadalomkritika felé irányult. Első szatirikus regénye 1970-ben jelent meg, Wir sind Löckvögel címmel. Hasonlóan második regényéhez, mely a Michael. Ein Jugendbuch für die Infantilgesellschaft címet kapta, a művet leginkább újfajta nyelvezetéért és a populáris kultúra hazugságainak leleplezéséért méltatták.

Tanulmányai befejeztével Jelinek rövidebb időt töltött Berlinben és Rómában, végül a hetvenes évek elején házasságot kötött Gottfried Hüngsberggel, minek következtében Bécs mellett Münchent tudhatta második otthonának. A német olvasóközönséget azonnal elvarázsolta 1975-ben megjelent Die Liebhabringen című regényével, mely Kis csukák címmel magyarul is megjelent Tandori Dezső fordításában. Az eddigi legnagyobb sikert minden bizonnyal az 1983-ban kiadott, önéletrajzi ihletésű Die Klavierspielerin (A zongoratanárnő) című alkotás jelentette számára, melyből 2001-ben Michael Haneke rendezésében filmet is forgattak.

Regényhősei szinte kivétel nélkül összetett problémákkal küzdenek, melyekért rendszerint a külső, kegyetlen és erőszakos világ a felelős. Műveiben Jelinek aprólékos gonddal ábrázolja, ahogyan a szórakoztatóipar hazugságai lassan belopóznak hősei életébe, és megakadályozzák, hogy felemeljék hangjukat a nemi, illetve társadalmi alapon történő megkülönböztetés ellen.

"Szövegeit nehéz stílus szerint besorolni" - adta ki nyilatkozatában az Akadémia -, "művei valahol a próza és a líra, a varázsige és a himnusz között helyezkednek el, de gyakran találni bennük színházi és filmes elemeket is."