Mészárlás a keleti parton

Jó szokása szerint újabb lemezeladási rekordokat döntöget az Eminem felfedezettjeként ismert rapper, aki egyszerre három kislemezzel is szerepel a héten az amerikai Top 5-ben. The Massacre című lemezét a héten - tőle ugyancsak nem szokatlan módon - zajos botrányokkal körítve jelentette meg, és a jelek szerint 50 Centet nem is állíthatja meg senki: a hip-hop legnagyobb sztárja újra fekete.

"Milyen világ az, ahol a legjobb golfozó fekete, a legjobb rapper fehér, a németek nem akarnak háborúzni, és pont a franciák vádolják Amerikát arroganciával?" - így szól napjaink egyik legnépszerűbb idézete, amely Chris Rock komikustól ered. Nos, lassan érvényét veszítheti a mondás, legalábbis a rapperekre vonatkozó része.

Lehet, hogy 50 Cent (polgári nevén Curtis Jackson) Jay-Z-vel, Kanye Westtel vagy éppen Eminemmel összehasonlítva nem olyan tehetséges előadó, de az eladási adatok bizony őt fogják igazolni, a többi pedig - ahogy ő mondaná - csak duma.

Tény, 50 Cent semmit sem bízott a véletlenre. Kis túlzással egymaga többet került az újságok címlapjaira az elmúlt három évben, mint a többi gangsta rapper együttvéve, de persze ez önmagában nem indokolná a rekordeladásokat.

Miközben előszeretettel állítja be magát amolyan műkedvelő rappernek, 50 igenis sokat dolgozik a siker érdekében, csak ehhez az albumhoz több mint hatvan számot vett fel, amelyből végül kiválogatta a nyerő huszonegyet (valamint egy remixet The Game Hate It Or Love It című számából).

Az biztos, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a Get Rich or Die Tryin' sikerét próbálta meg überelni. 50 Cent hivatalos debütálása ugyanis 872 ezer példányban kelt el Amerikában, és ekkora eladási példányszámot azelőtt még soha egyetlen bemutatkozó albumnak sem sikerült elérnie az első héten.

A sikerben persze a jól megválasztott segítőtársaknak, vagyis Dr. Dre-nek és Eminemnek is fontos szerep jutottt, de már akkor is nyilvánvaló volt, hogy 50 távolról sem mások által mozgatott marionettfigura, hanem a saját jogán került a keleti parti hip-hop legnagyobb sztárjai közé. Ügyesen használta fel saját személyiségét is: a szülők nélkül, Queensben felnövő, crack-terítésből élő srác tényleg megjárta azokat a mélységeket, amelyekről más rapperek csak szövegelnek.

Amikor pedig kilenc golyót eresztettek bele (miután How To Rob című korai dalában fekete sztárok kirablásával fenyegetőzött), "volt pofája" túlélni a támadást és azt is, hogy a lemezkiadója nem merte megjelentetni a Power Of The Dollar című eredeti bemutatkozó albumát, amely így a popzene számos elveszett lemezének hosszú sorát gyarapítja. 50 ezután hamar legendássá váló mixtape-jei révén építette tovább karrierjét, melyekre felfigyelt Eminem is - és a többit már ismerjük.

A Get Rich or Die Tryin' megjelenése (vagyis 2003 február) óta 50 Cent egyrészt producerként egyengette mások pályáját (így a rap legújabb szupersztárjáét, The Game-ét, akivel éppen a napokban veszett össze), másrészt újabb és újabb balhékba, konfliktusokba keveredett, és azt már régóta tudjuk, hogy az ilyenfajta publicitásnál semmi sem fizetődik ki jobban.

A The Massacre már a boltokba kerülése előtt sajtótéma lett, hiszen a netre kiszivárgó felvételek miatt előbbre kellett hozni a hivatalos megjelenés dátumát.

Az albumról előbb a Disco Inferno, majd a Candy Shop jelent meg kislemezen, közülük az utóbbi akár In Da Club-kaliberű világsláger is lehet. Mindenesetre a lemez megjelenésének hetében 50 egyszerre három számmal is szerepelt a Billboard százas kislemezlistájának első öt helyezettje között: az első Candy Shop és az ötödik Disco Inferno közé ékelődik be The Game How We Do című száma, amelyben 50 Cent szintén szerepel, és ezzel rocktörténelmet írt, hiszen ezt a bravúrt még senkinek sem sikerült végrehajtania, amióta 1991-bevezették a Soundscan mérési rendszert.