A táncdalfesztivál-sátor a rendezvény egyik jellegzetes pontja évek óta, a látogatók itt tanulmányozhatták az Uhrin Benedek-jelenséget: a korosodó bácsika mellett felléptek itt az elmúlt évtizedek hazai csillagai is, persze főképp a mostani negyvenes-ötvenes korosztály egykori, mostanság picit porosodó bálványai. Soltész Rezső bátran, szinte vakmerően ott toporgott a startnál, akkor még nem lehetett tudni, hogy hervasztó közöny, fájó füttyszó vagy elementáris ováció, harsány jókedv fogadja majd a dauerrel szakított énekest. Azon a koncerten - a nem várt tömeg miatt - többen szakadt asztalok tetején ácsorogtak huzamosan, lerobbant punkok pogóztak műanyag poharat markolva, csillogó szemű bölcsészlányok bólogattak ütemesen a Szóljon hangosan az ének taktusaira, deszkás tinik ugrándoztak a Bumeráng sziporkázóan szellemes refrénjét hallva.
Akik akkoriban véletlenül kukkantottak be, akiket csak a tömeg sodort arra a vidékre, olyan döbbent arccal meredtek a színpadra, mintha időutazáson vettek volna részt. Egy Szigetre nem járó generáció idoljai mulattatták a sok különféle szubkultúrát minden este, egy idő után pedig nem csak a rendületlenül népszerű vizespóló-versenyre érkezett falkányi hím maradt ott megszokásból, hanem kifejezetten ezzel a céllal érkeztek újabb erők: meg kellett nézni Korda Gyuri bácsit ("megjelent Klárika cédéje, nagyon jó, tessék megvenni" - mutogatta a dalok közti szünetben lelkesen a terméket az eleinte megrökönyödött, majd később már röhögő publikumnak), Csepregi Évát, Dollyt, Zalatnay Saroltát és a többi előadót.
Tegnap éjjel már csak a nagyon elszánt, hardcore Szűcs Judith-fanok maradtak ott a művésznő koncertjére. A sátor kongott az ürességtől, a húszezer fősre becsült külföldi szabadcsapatok másfelé portyáztak, Pierre Jürgennel vodkázott egy kiadós csocsó után, Giovanni megpróbálta becserkészni és leitatni Ingét, Klaus pedig a Ska-P-mámor után lecsengő hangulatban lévő Antoniót invitálta a pult felé. A hazai tinik és huszonévesek pedig úgy tűnik, hogy idén már nem akarnak annyira nosztalgiázni szüleik zenéjére. Szűcs Judith fizikailag jó formában volt pedig, de hogy milyenek a hangi adottságai, az nem derülhetett ki éjjel: a színpadon kozmikus magányban táncolgató művésznő mögött még az ének is playback volt.
Ma Solymos Tóni nyomja fél tizenkettőkor, sok jót nem remélhet, ha Judith is csak ötven embert tudott lekötni huzamosan. Pénteken Korda György és Balázs Klári, itt talán lesz némi mozgás, de a szombati fenyegetés, igazi büntetés, Csonka Pici nem lehet biztos a dolgában, ez nem egy biztos tapsot ígérő, keksszel és bonbonnal közelítő, kedvesen simogató nénikéket biztosító nyugdíjasotthon.
Kalmár Csaba