Váncsa István: Lakoma

A görög, török, ciprusi, libanoni, marokkói, tunéziai és máltai konyhák legfinomabb ételeiből.

Nem kenyerem az irigység, de van három férfi, akiktől irigylem a beszédkészségüket, annak ellenére, hogy magam sem vagyok hallgatag, szűkszavú típus. Egyikük Bazsó Gábor, ha őt hallom, az aktív, élő szókincse miatt üt meg a guta, a másik egy politikus, akit retorikai zseninek tartok, a harmadik Váncsa István.

Ahogy telt az idő, vele egyre több bajom lett. Nemcsak a szókincse miatt evett meg a fene, stílusa és humora miatt is sárgultam. Művelt is, pfff, első szakácskönyve pedig nemes egyszerűséggel a gutaütésbe kergetett.

Pár nappal ezelőtt persze nyitás előtt tíz perccel ott várakoztam a könyvesbolt előtt, mikor megjelent a Lakoma, Váncsa István új szakácskönyve. Biztosan tetszene neki az a szertartás, ami nálam az új könyv vásárlását követi. Kezembe fogom, forgatom, tartogatom, méregetem a súlyát. Leteszem, vigyorgok rá, felveszem, simogatom. Felütöm, megszagolom. Több helyen, az újkönyvszag a kedvenc illatom. Húzom az időt, aztán levetem magam az ágyra, kinyitom és beleírom a nevem az első oldalak valamelyikére.

A Lakoma című könyv a görög, török, ciprusi, libanoni, marokkó, tunéziai és máltai konyhák legfinomabb ételeiből válogat. Egy sorozat első kötete ez, a következő rész Itáliáé lesz, majd Dél-Franciaország, Spanyolország és Portugália következik. A receptek tájegységenként követik egymást, az előző könyvhöz hasonlóan minden fejezet egy-egy szórakoztató írással kezdődik, hol időutazásban van részünk a sumérokhoz, hol a birka szeméről olvashatunk irodalmi értekezést, ez utóbbi a kuszkuszos történettel a kedvencem lett.

Ahogy az előző könyvben, ebben is rengeteg olyan recept van, ami halból, bárányból vagy birkából készült, ezt külön szeretem benne. Szinte minden receptnél ott van az ételek eredeti neve is, a könyv végén pedig egy kislexikon magyarázza a kulináris fogalmakat.

A receptek is szórakoztatóak, röviden és érthetően vannak leírva, agyvérzést csak az fog kapni, aki ebből a kötetből szeretne főzni tanulni, a "készre pároljuk", vagy a "blansírozni nem kell, bár én szoktam" szófordulatok miatt.

Az egzotikus ételek ne ijesszenek meg senkit, a könyvben szereplő receptek zöme nem igényel beszerezhetetlen alapanyagokat, hozzávalókat, ezt is szeretem benne. Váncsa annyira a jó alapanyagok híve, illetve a kevés, de annál jobb minőségű alapanyagból remek ételt készíteni elkötelezettje, ahogy mi is.

Kiknek ajánljuk: Azoknak a haladóknak, akiknek fontos, hogy jó minőségű alapanyagokból jó ételeket készítsenek és most ismerkednek a görög, török, ciprusi, libanoni, marokkói, tunéziai és máltai konyhával. Mindenkinek, akik szeretik a gasztronómiatörténeti érdekességeket, a szellemes irodalmi olvasmányokat és a hasukat.