Főzés helyett gőzölés

Két hete pácolom, füstölöm a borjúszegyem, nehogymár simán megfőzzem! Pastramizás, befejező rész.

Így kezdődött: Pastrami 1. rész: történet és pác

Azután ez lett: Pastrami 2. rész: a házi füstölés

A pastramit gőzölik, nem főzik, de mivel nem állt rendelkezésemre egy célszerszám, addig turkáltam az edények között, hogy meglett a megfelelő méretű lábos és fedő a tésztaszűrőm alá és fölé.

A lábosba annyi vizet öntöttem, hogy a belehelyezett szűrő pont ne érjen bele, ebbe belehelyeztem a húst, raktam rá egy fedőt és felraktam a legmagasabb lángra, hogy a víz végig forrjon és gőzölje a szegyet.

Három óra, és legalább 7-8 vízpótlás után végre megpuhult. Még forrón lemartam egyik sarkáról a remegős faggyút és megettem. Sajnos ott nagyot hibáztam, hogy a füstölés előtt csak lekapartam róla a sót, nem pedig lemostam, így a pastramim sós lett. Nem ehetetlenül, de akkor is sós. De még így megcsináltam a létező legfinomabb megoldást egy ecetes uborkás-rozskenyeres szendvicsre, amitől a fűszereken, füstön, rostjaira esőn puha húson túl az ősember-érzést is megkaptam.

A hűtőszekrény nélkül sorozatot a corned beeffel, azaz a nagyszemű sóban tartósított szarvasmarhával folytatjuk.