A tökéletes lábos

Milyen a tökéletes lábos? Öntöttvas. Nehéz. Mázas, vagy nem. Franciául cocotte, és a kurtizánnal azonos csengés nem véletlen, ő kényeztet, én verset írok hozzá.

Forrás: MoniqueCovet

Mindenki, aki több időt tölt a konyhában, mint a nappaliban, vágyakozva nézi a megfizethetetlen mázas vasedényeket, irigykedik a lehengerlő célszerűség tulajdonosaira. Vagy rendelkezik egy ilyen eszközzel. Harmadik lehetőség nincs. De még az unokáink is látni fogják hangulata sem tudott meggyőzni arról, hogy egy öntöttvas lábos megérne a súlyánál is súlyosabb tízezreket.

Párizsban találkoztam először a hétkilós lábossal, abban a háztartásban minden ebben készült. Az öntöttvas ugyanis bírja a kerámialapot, a sütőt, szabad tűzet, parazsat, és kedvenc virága a gázrózsa. Ebben főttek a francia babos egytálételek, amiből egyenesen következik, bármelyik nemzet babos egytálételének elkészítésére tökéletes. De ebben készült a tűzhelyen az olasz rizottó, ebben sült az egész kacsa, a konfitált hús és belsőség. Sztéket nem sütöttek benne, de csak a szűkös alapterület miatt.

Az öntöttvas lábos titka a mindennapi használatban kicsit kényelmetlenül nehéz vastag vasfalak és fenék. A rengeteg anyag bármiféle káros következmények nélkül elviseli a konyhában előforduló legmagasabb hőmérsékletet is. Mivel ezeket egyetlen darabból formázzák, rendkívül egyenletesen elosztják és ontják a hőt. Az egyenletes hőmársáklet, és a vas, vagy mázas felület természetes tapadásmentessége miatt se nem tapad, se nem ég le benne az étel, ami talán meglepő újdonság a teflonbevonatok rajongóinak. Igen, ha valami megfelelő anyagból készül, nem pléhlemezből, azt nem kell bevonatolni, hogy végül semmivel se tudjon többet, mint elődja.

Mosogatni, mivel nem tapad le, gyerekjáték, bár a mosogatógépet félek eltörné, de mozsarat se mosogatógépezünk össze, mindennek van határa.

Legnagyobb pillanataiban a tűzhelyen körbepirítok benne húsdarabokat, majd a többi alapanyaggal együtt berakom a sütőbe. Coq au vin, stracotto, pörköltek, chili con carne, sólet, jókai bableves, egészben sült báránycomb, sertéskaraj, marhanyak, halászlé, pacal, lecsó,...

Minden fenti erény ellenére, eszem ágában sem volt húszezrekért edényt vásárolni, ajándékba pedig senkitől se kaptam. Zöld ruhás, szerelmetes cocotteomat az Ecseriről cipeltem haza, ahol fillérekért jutottam hozzá.

Egy lábas mind felett. Az enyém, csak a lábamra, vagy a kutyára ne ejtsem egyszer. Sőt, lehetőség szerint a konyhakőre se.